Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Tóth Imre: Szily püspök szemléje 200 év után
dott. „Isten embere” címmel adta ki elmélkedéseinek gyűjteményét. Az Országos Liturgikus Tanács vezetője volt. Nagy gondot fordított a templomok díszítésére, a liturgikus tér kialakítására. Szily és Somogy püspökök vetése jó termést hozott. Nem hiába nevezték el püspökségük idejét az egyházmegye hőskorának, illetve virágkorának. Valóban sok kiváló tehetségű papot adott az egyházmegye 200 éven át az egyháznak és az egyetemes magyar kultúrának. Az ő munkásságukat nem lehet e helyen kellőképpen méltatni. — Az utókor tartozik életművük részletes feldolgozásával. A nagyok közül is csak a legnagyobbak nevét említem meg Akadémikusok és egyetemi tanárok voltak: Dr. Bitnicz Lajos, a sok nyelvet beszélő kiváló matematikus, 81 évéből mégis 52 évet irodalmi munkásságban töltött el. Tagja volt annak a bizottságnak, amely a Magyar Tudós Társaság alapszabályait kidolgozta. — Dr. Kresznerics Ferenc, a matematika tanára és tankönyvek írója, nagy nyelvész, akit a szótára tett híressé, akadémikussá. Kazinczy és társai sokat köszönhetnek az ő ugartörő kemény munkásságának. Dr. Nagy Gábor a lelkipásztorkodás és ékesszólás egyetemi tanára volt. — Dr. Nagy János a ..nagyontudós” akadémikus, író és nyelvész. — Dr. Szalay Imre a „Magyar Egyházi beszédek Gyűjteményének” szerkesztője, írója, több vármegye táblabírája, nyelvész. — Dr. Szaniszló Ferenc a „szegények atyja, a jó pásztor,” egyetemi tudós, folyóiratok elindítója, szerkesztője, Nagyvárad püspöke, Szily Jánosa és Somogy Lipótja egy személyben. — Dr. Szilasy János a nevelés és lelkipásztorkodás gyakorlati és tudományos munkása. — Dr. Vass László történelemtudós, az iniciálék szerelmese, sok kiváló tudós pap nevelője., — Az irodalom munkásai közül legtermékenyebb volt Kincs István, Kőszeg apátplébánosa, kedvelt és szívesen olvasott országos hírű író, számos lap munkatársa. — A felsoroltakon kívül meg kell említenünk legalább néhány kiváló tudományos írót és nevelőt: Dr. Czuppon György, Dr. Géfin Gyula, Illés Ferenc, Dr. Kopsz János, Kőberl János, Nagy József, Pálinkás Géza, Stegmüller János, Dr. Stegmüller Károly, Dr. Szendy László és még sokan mások és a még ma is élők, akikről nem szabad megfeledkeznünk, mert méltán megilleti őket a hely azok sorában, akiket a magyar művelődés úttörőiként tartunk számon. 3. A SZERETET PARANCSÁNAK BETELJESÍTÉSE az az isteni erény, amely igen szép jellemvonása volt az egyházmegye főpásztorainak és papjainak egyaránt. Ebben is Szily és Somogy püspökök voltak a világító fáklyák. Szily János „szegényt soha üres kézzel el nem bocsátott, minden vasárnap pénzt osztott ki a püspöki várban megjelent szegények közt, minden szombaton bő segélyt küldött a szombathelyi szegényháznak.” Az 1779-i tűz alkalmával hajléktalanná lett jobbágyai részére új községet alapított egyforma házakkal, egyenlő nagyságú kertekkel és földdel. — Végrendeletében meghagyta, hogy 200 forintot osszanak szét a szegények között. — Önmagát egészen odaadta híveiért. Önmegtagadó életet élt, böjtölt, órákon át elmélkedett. Nagyon szerette papjait, velük étkezett és palotájában szállást adott nekik. Mennyire szerette székesegyházát! De szerette hazáját is: tíz évig küzdött II. József önkényuralma ellen, aki végül kitiltotta Bécsből és Pozsonyból egyaránt. Somogy Lipótot „díjmentesen” nevezte ki az uralkodó v. b. t. tanácsossá, mert „a taksa megfizetése lehetetlen volna számára, mivel vagyonát a szegények 23
