Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
A vasvári káptalan első ismert oklevele 1234. évből függőpecséttel (töredék) tálán levéltárától különválasztva csak a 18. század közepén került vissza a zalavári apátság tulajdonába. Közben a kapornaki és zalavári konventeket egyesítették és e két ősi monostor részére Zalaapátiban 1752—1764. között építettek új templomot és klastromot. A káptalan hiteleshelyének szervezetét lényegében már bemutattuk, amikor az egyes káptalani személyek feladatairól volt szó. Azt is említettük, hogy a káptalanban egészen a 17. századig nem volt lektori stallum. Pedig az általános magyar jogszokás szerint a hiteleshely vezetője és az oklevelek megszerkesztője a lektor volt. Ez a tevékenysége szorosan kapcsolódott a káptalani iskolában betöltött oktatói feladatához. Mivel Vasváron az iskolai oktatásban az éneklőkanonok végezte a lektori teendőket (kántori iskola); feltételezzük, hogy a hiteleshelyi irodában is jelentősebb szerepe volt, mint pl. a székeskáptalanokban. A vasvári káptalan e sajátos szervezeti adottságából következik az is, hogy viszonylag korai adatunk van (1273-ból) a káptalani jegyzők működéséről és, hogy néha a kántori hivatal a jegyzői munkakörrel kapcsolódott.211' Később arról is értesülünk, hogy a diákok között irodában alkalmazott írnokok is voltak.205 Amikor azután a vasvári káptalanban lektori stallumot szerveztek, az oklevelek kiállításában és aláírásában hivatalból az olvasókanonok járt el.206 Az említett körülmények miatt a hiteleshelyi munkában Vasváron igen jelentős szerepet kapott az őrkanonok. Ö vigyázott a magán- és hiteleshelyi 213
