Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata

nokok rangsorát kinevezési idejük (senioratus) határozta meg. (6. p.) Végrendelkezési joguk azonos volt a győri kanonokok e tárgyban kialakult jogával. Ha végrendelkeztek, ezt a püspök vagy helynöke hagyta jóvá, ha nem volt végrendeletük, a püspök vagy a helynöke intézkedett hagyatékuk felett. (9. p.)

Az 1713. évi vizitáció arra törekedett, hogy elhatárolja a plébániával közösen használt vártemplom lelkipásztori tennivalóit és a templom fenntartási költségeit. A plébános gondoztatta az oltárokat és az egyházi ruhákat (18. p.), végezte a szentségek kiszolgáltatását (20—21. p.), vezette az anyakönyveket. (22. p.) Húsvétkor, pünkösdkor és karácsonykor a káptalani dignitáriusok prédikáltak, egyéb vasárnapokon és ünnepeken a plébános kötelessége volt az igehirdetés (23. p.), ő végezte a temetéseket. (24. p.)

A győri püspök gondoskodott a vártemplomról (26. p.), a miséhez szükséges ostyáról és borról (19. p.), ő fizette a harangozót. (30. p.)

A város gondoskodott a templomszolgákról, akiket évente választottak erre a tisztségre („aeditus oppidanus” 18. p.).

Széchenyi György püspök alapítványa biztosította a vártemplom muzsikusainak, énekeseinek jövedelmét és az énekléshez szükséges könyvek, kottaanyag beszerzését. (17. p.)

2. FEGYELMI ELŐÍRÁSOK A STATÜTUMOKBAN

A kánoni vizitációk eddig ismertetett előírásai forma szerint nem statútumok ugyan, de a káptalan életét szabályozó szokásoknak jegyzőkönyvi, hiteles megszövegezései. Igen figyelemre méltó feljegyzések, amelyek alapján, a szokásjog folytonosságát figyelembe véve, készülhetett el az 1757. évi káptalani statútum, amelyet Zichy Ferenc győri püspök 1757. szeptember 5-én küldött át elfogadásra a káptalan konzisztóriumának. Amikor Szily püspök ezeket az írott emlékeket 1757-től kezdődően összefoglalta, öt káptalani gyűlésen felolvastatta és megtárgyaltatta, a régi hagyományok megbecsülését, ugyanakkor a káptalan belső életének megújítását akarta elérni. A vasvár-szombathelyi székeskáptalan 18—19. századi életét ezekből a gondosan átmásolt szabálygyűjteményekből teljes alapossággal megismerhetjük.

Az 1778-ig kialakult rend szerint minden ünnepen és vasárnapon 8 órakor volt a pébániai mise, utána magyar prédikáció. Ezt követte a káptalani mise, amelyet többszólamú, zenekarral „cum figurali musica” kísért egyházi karének tett ünnepélyessé. A kánoni órákat, a közös zsolozsmát a nagyhét három szent napján és karácsony éjszakáján teljes szövegében énekelték a kanonokok. Más ünnepeken és vasárnapokon, továbbá ezek vigíliáján csak a vecsernyét imádkozták el közösen. A kanonokok közül egy soronlévő az oltárnál szolgált, a többiek a stallumokban asszisztáltak, a kar pedig a zenészekkel együtt a kóruson a vecsernyét énekelte. A befejező esti imát, a Completoriumot kórusszerűen a muzsikusokkal felváltva énekelték.

1778-tól a zsolozsma rendje így alakult: a teljes officiumot csak a nagyhét három szent napján végezték el. Karácsony éjszakáján a Matutinumot és a Laudest énekelték. Az év többi ünnepein és vasárnapokon a konventmise előtt a Tertiát, délután pedig a Vesperást recitálták. Az első- és másodosztályú ünnepnapokon zenekari közreműködéssel, a muzsikusokkal váltakozva énekelték a Vesperást és Completorimot, más napokon csak ezt a befejező imát énekelték.

186