Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata

1. A KÁPTALAN BELSŐ ÉLETE A KÁNONI VIZITÁCIÓK ALAPJÁN

Sorrendben először a Tormásy-féle vizitációt említjük (1674. május 27.), amely fegyelmi kérdéseket nem érint ugyan, de a Szombathelyre való átköltözés utáni időszakban először leltározta a káptalan templomi ruháit és edényeit. Ezzel kapcsolatban itt tájékozódhatunk első esetben arról, hogy milyen kapcsolat, egymás mellett élés alakult ki a mezőváros plébániája és a káptalan között. Ebben a vonatkozásban Nagy Mihály győri éneklőkanonok által 1697. szeptember 3—4. lejegyzett és a Kazó-féle vizitációban megtalálható jegyzőkönyv sem tartalmaz újabb adatokat. Ö sem közöl a káptalanra vonatkozó fegyelmi előírásokat. Ugyanennek az évnek elején, 1697. január 14-én. amikor Telekesi István győri püspöki helynök vizitálta a káptalant, ez ellenkezést váltott ki, és Kazó István prépost csak vonakodva adott információt a káptalan belső dolgairól.

Megtudjuk a jegyzőkönyvből, hogy az alapítványi kötelezettségeket csak felerészben teljesítették, mert az idők viszontagságaiban azok értéke elenyészett. Általában 5 személy volt a vasvári káptalanban, tehát csak négy kanonok a préposton kívül.

Naponta két misét tartottak a vártemplomban, egyiket a plébános a kora reggeli órákban, a másikat 9 órakor a hetente szolgálatos kanonok. Kánoni imaórákat nem tartottak, csak ünnepeken énekelték az I. és II. Vesperást. A prépostnak sem volt több joga a káptalani tagok fölött, mint amennyi a győri káptalanban, a jövedelemből azonban kettős részt kapott. A kanonokok végrendelkezhettek javaikról, de ezt a felettes egyházi hatósággal jóvá kellett hagyatniok. Megjegyezzük, hogy ebben a pontban egy utóirattal Kazó prépost ellentmondott. A misékhez szükséges borról a püspök officiálisa gondoskodott. A világításhoz szükséges gyertyát Szent Flórián ünnepén a város hívő közössége ajánlotta fel. A plébános, ha kanonok volt, nem függött a préposttól, csupán úgy, mint főesperestől: „nisi tamquam Archi-Diacono”. A plébániát a mezőváros földesura, a győri püspök töltötte be.

E két legrégebbi vizitációs jegyzőkönyv után az 1713. évi kánoni látogatáson készült feljegyzések meglepően bőséges, a káptalan belső életére vonatkozó szabályt tartalmaznak. Egészen bizonyos, hogy a hagyományban átadott szokásrend szerint készültek, ezért ebből a jegyzőkönyvből a káptalan belső élete az előző századokra is érvényesen bemutatható.58

A közös zsolozsmát a kanonokok akkor sem mondták (16. p.), nem is énekelték (13. p.). Erre eddig nem kerülhetett sor, mert nagyon el voltak foglalva a hiteleshelyi kiszállásokkal, és számbelileg is megkevesbedtek. A konventmise hétköznapokon és ünnepnapokon csak olvasott mise volt. A káptalannak ebben az időben még nem voltak statútumai (4. p.) és nem voltak klerikusai sem. (10. p.). Annak ellenére, hogy az ezt megelőző vizitációk már készítettek feljegyzéseket a káptalan templomi edényeiről és ruháiról, ez az 1713. évi jegyzőkönyv mégis hiányolta, hogy nem talált leltárát az egyházi felszerelésekről. (18. p.)

A káptalan felszerelése ebben az időben nagyon szegényes volt, néhány miseruha, 2 ezüst kehely, 2 réz kehely és 2 kereszt található a „kincstárban”. Ez nem jelentősebb felszerelés, mint amit ebben az időben az egyszerű falusi plébániákon is megtalálhatunk.

A Kollonich bíboros által adományozott kehely tulajdonjogáról már vitatkozott a káptalan és a szombathelyi plébánia (18. p.). Ereklye nem volt birto-184