Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
II. A káptalan szervezete és tisztségviselői A legősibb statútumok elkallódása miatt a káptalan kezdeti szervezetéről csak általánosságokat mondhatunk és egynéhány utalásból alkothatunk képet. A káptalan feje a prépost (nagyprépost) volt. A karban őt illette az első hely, b hívta egybe a káptalani gyűléseket. Kötelessége volt, hogy élete példás, ügyintézése kíméletes legyen. Ö bontotta fel a káptalanhoz érkező leveleket, azok tartalmát ismertette a káptalan többi tagjaival. Kötelessége volt a döntést a káptalani tagok szavazatára bízni. A döntésben tehát a többségi akarat érvényesült, és még a jelentéktelenebb ügyeket is ennek az elvnek szellemében intézték. Az így kialakult határozatokat jegyzőkönyvbe foglalták. 1. A VASVÁRI FÖESPERES Okleveles adatokkal nehéz egyértelműen igazolni, hogy a vasvári társaskáptalan prépostja kezdettől fogva betöltötte-e a Vas megyei főesperes tisztségét is. Mályusz Elemér a magyar egyházi társadalom kialakulásáról írott művében mégis úgy véli, hogy a megyeszékhely templomának papja már az egyházszervezés legkezdetén bizonyos felügyeleti megbízást kapott. Ez a felhatalmazása nyilván meghatározott területre szólt. Az erre vonatkoztatható törvény ugyanis egy szinten említi a közigazgatás legfőbb emberével, az ispánnal. Az ilyen egyházi személy, akiről Szent István törvénye ebben a vonatkozásban megemlékezik, Szent László dekrétumában archipresbiter, Kálmán király idejében pedig archidiakonus.10 Ha ezt a feltételezést így elfogadjuk, akkor lehetséges ez a fejlődési vonal: előbb volt az archipresbiter, majd a káptalan és ennek prépostja. Ha valamelyik főesperes elegendő szervező adottsággal íendelkezett, a kor szellemének megfelelően, közös életmódra szólította beosztott munkatársait, így kialakulhatott a társas papi közösség. E feltételezés szerint a társaskáptalanok mintegy ráépültek a főesperességre. Nem mindenütt, de némelyik megyeszékhelyen, ahol a személyi feltételek ezt lehetővé tették. Bedy Vince a győri egyházmegye területének Vas megyére eső részén a középkorban kétségtelenül egy főesperességről tud. A főesperesnek joga volt arra, hogy kerületében a papságra felügyeljen, plébánosokat beiktasson, sőt a kápolnákba plébánosi jogkör nélkül dolgozó papokat küldjön. Előfordult, hogy a püspök távolléte esetén még plébániára is küldtek lelkipásztorokat. Ök végezték a kánoni vizitációt és rendezték az esetleg felmerült ellentéteket hívők és papjaik között. Feltételezhető, hogy kiemelt szerepüket idővel ők maguk is kiszélesítették, ezért kellett IV. Béla királynak bizonyos megszorításokat előírni, nehogy a főesperesek hatalmukat fitogtassák.J' A későbbi századokból már kétségtelen adatok igazolják, hogy a vasvári prépostnak saját territóriumán egyházfői joghatósága volt, főesperesi jogokat gyakorolt. István vasvári prépost 1364. november 1-én „préposti hatalmánál fogva” elrendelte, hogy a Vas megyében levő főesperesi kerületének minden papja és plébánosa „rectores ecclesiarum”18 a prépostnak járó gyertyát, egyházi átok terhe alatt, a káptalan Szent Mihály templomának, illetve az őrkanonoknak adja át.19 177
