Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A szombathelyi székesegyház újjáépítése 1946 - 1976
alakját, amint hálaénekét: „Magnificat anima mea Dominum...” énekli. A kép középterében, gazdagon díszített lépcsőzetes tornácon látható Mária és Erzsébet. A háttérben a zarándokúton kísérőtárs Szent József, és a ház tornácának korlátjánál Zakariás állnak. Előtérben Szent Lukács és Szent János evangélisták, körülöttük Szűz Mária ószövetségi előképei és családfájának jelesebb nőalakjai. A kép felső részén angyalfigurák láthatók, szerencsés kapcsolatot tartva az oltárépítmény Glóriájának stukkódíszeivel. A kép sikeresnek mondható visszaérzéssel készült. Hangulatos, rokokó báj jellemzi, és kétségtelenül jól beleilleszkedik a későbarokk-klasszicista oltárkörnyezetbe. Az eredeti Maulbertsch oltárkép nem pusztult el teljesen.55 Szétszakadozott darabjai jelenleg szakszerűen tárolva az Országos Szépművészeti Múzeumban vannak letétben. E letéti elhelyezéskor felvett jegyzőkönyv szerint ez a festmény kiegészítésekkel restaurálható. A helyreállítás mikéntjéről még nem született döntés. Járható megoldás lenne, ha egybetartozó kisebb részletekben kerülne konzerválásra oly módon, hogy kiegészítéssel a teljes kompozíció bármikor helyreállítható legyen. A hat mellékoltár képei közül kettő szinte teljesen elpusztult. Ezek pótlására két új festmény elkészítésével Takács István és Feszty Masa festőművészeket bízták meg. A két régi kép teljes megsemmisülése miatt az eredeti programtól is eltérhettek a megrendelők. 1952. június 10-én közölte az Egyházmegyei Hatóság, hogy a belső díszítés folytatásaként, az északi oldal harmadik kápolnájában felállítják Takács István festményét, amelynek tárgya: Jézus Szíve, minden szív királya és középpontja.06 A megadott program szerint a művésznek Jézus alakját kellett ábrázolnia az evangéliumból ismert, segítséget kérő emberek környezetében. 1952. október 5-én helyezték el.57 Üj témát dolgozott fel Feszty Masa is az északi oldal első kápolnájának oltárképén. Újszerű felfogásban Lisieuxi Szent Teréz kármelita nővért, mint a keresztény missziók párfogóját ábrázolta. Amíg a székesegyház későbarokk festményei a fenségeset, a felfokozottat ábrázolták, szinte minden képen az ég ölelkezett a földdel, Feszty Masa oltárképén hétköznapi, a jelentéktelennek tűnő emberi magatartás kap helyet. Olyan kis kötelességteljesítés, amit a szemmel nem látható jószándék emel csupán égi magasságokba. Talán ez a szemléleti újszerűség is okozza, hogy ez az alkotás kissé nehezen illeszkedik bele a székesegyház adott környezetébe. Ezt az oltárképet, amely a püspökvár nagytermében készült, 1953. október 25-én állították fel. Ugyanakkor helyezték vissza az északi oldal első kápolnájának oltárára Szent Placidusz vértanú ereklyéjét is, amelynek bombázáskor megsérült üvegkoporsóját, az értékes ezüstbrokáttal és finomművű díszeivel együtt gondosan resturálták.58 1954-ben a templom belső díszítése újabb lépéssel jutott előbbre. A Püspökség 1954. március 23-án jelentette a Szépművészeti Múzeumban, hogy Komarik János restaurátorral akarja megújítani Maulbertsch: Szent Márton, továbbá Dorffmaister: Szent István c. oltárképeit. A tervek szerint mind a két kép még ugyanabban az évben elkészülne: június 29-re a Szent Márton kép, augusztus 20-ra a Szent István kép.50 Ma már látjuk, hogy ez a sietség nem szolgálta a jó ügyet. A Szent Márton kép dublírozása rosszul sikerült. A fénytükrözés következtében a felhólyagzott és egyébként is sötét tónusú képfi0 446
