Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A szombathelyi székesegyház újjáépítése 1946 - 1976
Itt említjük meg. hogy az egyházmegye papsága 1945. II. félévi kongruáját, majd a Forint bevezetése előtt még további kéthónapi fizetését ajánlotta fel a székesegyház újjáépítésére. Vas megye különböző vállalataitól és üzemektől kiállított számlákat, amelyekből a kifizetett összegkre következtethetünk, a Püspöki Levéltár az Újjáépítési iratok c. ladulában őrzi. A fenti kimutatásban közöltük a dátumot is, mert ez fontos a gyorsan romló pénz értékének megállapításához. Az elértéktelenedett pénzből — emlékül a jövő számára — egy kollekciót a timpanon záróköve alá helyeztek el.47 A pénz stabilizációja, a Forint bevezetése után (1946. augusztus 1.) a bevételekről és kifizetésekről számlákkal igazolt évvégi elszámolást találunk az Üjjáépítési iratok ladulájában. Ennek végösszege: 1946. augusztus 1-től december 31-ig Bevétel: 217 305,30 Forint Kiadás: 208 339,26 Forint 1947. január 1-tól december 31-ig Bevétel: 648 556,32 Forint Kiadás: 560 492,26 Forint Az 1948. évi számadásban a székesegyházban elvégzett kőművesmunkákra (feltehetően az oldalkápolnák vakolása szerepel itt) a kifizetés 20 716 Forint volt. Hozzávetőleges számítással, az inflációs Pengőt is átértékelve, a székesegyház újjáépítési munkálatainak pénzbeli kiadása új Forint értékben meghaladta az 1 millió Forintot. Ennek az összegnek 1/5-ét biztosították a különböző állami szervek, 4/5-ét az Egyházmegye saját tartalékaiból, továbbá az egyházmegye plébániái és azok hívő lakossága.48 II. A SZÉKESEGYHÁZ FELSZERELÉSE ÉS BELSŐ DÍSZÍTÉSE A romos székesegyházat még 1945 márciusában meglátogatta a nyugalomba vonult Mikes János c. érsek. E látogatás után az újjáépítés általa fontosnak ítélt szempontjait emlékiratban összegezte.40 Ő is kihangsúlyozta, hogy a belső díszítés fokról-fokra történő restaurálásában a régi műemlékegyüttes maradjon a minta. Bizonyos részletkérdésekben mégis számolt új próbálkozások lehetőségével. A trónszék és baldachin stílusosabb megoldását sürgette, a főbejárathoz a kórus szélességében vasrács és üvegszélfogó elhelyezését javasolta. Végül lehetségesnek ítélte a Spreng-féle oltárképek helyett újak készíttetését. Érdekes elgondolása volt a többi szétszakadozott oltárképekről. Amennyiben azok, főleg Maulbertsch képei nem lennének restaurálhatok, úgy azok helyett ,,al fresco” festmények készíttetését kellene megfontolni. Erre indította őt a tapasztalat, hogy a sötét tónusú olajfestmények a fénytükrözés miatt már előbb is kevésbé érvényesültek a székesegyházban.50 Műemléki szempontból ez az elgondolás nem volt járható. A megelőző és a körülmények miatt még nem alapos szakértői szemle szerint is az oltárképek közül kettő: Maulbertsch: Szent Máton és Dorffmaister: Szent 142
