Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A szombathelyi székesegyház újjáépítése 1946 - 1976
I. A SZÉKESEGYHÁZ ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK NEHÉZ IDŐSZAKA A romok közül előkerült művészi és iparművészi értékek biztonságba helyezése és a romeltakarítás már a bombatámadás utáni napokban megkezdődött. Amint elcsitult a fegyverek zaja, az újrakezdés reményével eltelve, csoportokban jelentkeztek Szombathely lakói, hogy segítsenek a romok eltakarításában. Pedig ez a munka nem volt veszélytelen. A fedélszék töredezett és helyükből kimozdult gerendái, falcsonkok és párkánymaradványok lógtak a magasban. Még azzal is számolni kellett, hogy a romok esetleg fel nem robbant aknákat rejtenek. 1945. június 19-én este valóban újabb robbanás rázta meg a romos székesegyházat.9 A torony körül a székesegyház északi falának párkányán további fellazulások mutatkoztak. A Püspökség a város polgármesterét kérte, hogy a templomtérnek székesegyház felé eső részét a járókelők előtt zárassa le. E területen az önkéntes munkavállalók is csak felügyelettel tartózkodhattak. A székesegyházban dolgozó önkéntes munkások biztonsága érdekében ideiglenesen megerősítették a főkupolát. Szükség volt ezekre az intézkedésekre, mert a nem szakképzett munkások a veszélyeket kevésbé ismerték, viszont adott helyzetben a Püspökség nem nélkülözhette az ő segítségüket. A romok eltakarításakor ezek a társadalmi munkát vállalók válogatták, osztályozták a talált értékeket, átrostálták a törmeléket, és a használhatatlan anyagot elszállították. Mintegy 900 m3 törmeléket mozgattak meg 26 400 munkaórában. Az 1945. XI. sz. Püspöki Körlevél augusztus 15-én már arról számolhatott be, hogy július közepére a székesegyház belső romeltakarítási munkálatai befejeződtek.19 Sőtér Antal építési vállalkozó irányította a romeltakarítás veszélyes munkáját. 1. Már az említett munkálatok ideje alatt megbízást kapott az Andráskay Cég, hogy terveket és számításokat készítsen az újjáépítéshez. Ezek a kezdeményezések azonban elakadtak, mert a vállalat vezető nélkül maradt.11 1945. július 2-án megalakult a Székesegyházi Templomépítő Bizottság, amelynek elnöke Rogács Ferenc püspöki helynök lett. A bizottsági tagok között találjuk Kapossy János egyetemi magántanárt, a székesegyházról készült monográfia szerzőjét is, aki 1945. szept. 20-án írt levelében a megbízást örömmel vállalta. Ez a bizottság azzal az eltökéltséggel kezdte meg munkáját, hogy a székesegyházat nem csupán felépítik, hanem idővel olyanná akarják tenni, mint amilyen valamikor volt.12 Az újjáépítési munkálatokat Beer Ferenc kőműves és ácsmester szombathelyi vállalata végezte, az újjáépítési tervek elkészítését, a műszaki irányítást, a művészi kivitelezés ellenőrzését Hell Géza építészmérnök vállalta. Az ő megbízatását később a Műemlékek Országos Bizottsága is megerősítette és időnként szóbeli eligazításokat adott neki.13 A kidolgozott tervek alapján 1945. július 23-án kezdődtek meg az újjáépítési munkák. Az első mérnöki műleírásból megtudjuk,14 hogy a felvonulási épületek elkészítésével párhuzamosan megkezdődött a meglazult, bár helyén maradt fedélszék bontása, a romos falrészek és a javításra szoruló párkányok kiigazítása. Először a Madonna-kápolna és a sekrestye felett levő oratórium- és levéltártermek befedésére került sor. A tetőszerkezet e részének kijavítása és cserepezése után kb. 240 m2 alapterületen elkészítették a nagy fesztávolság miatt különös gondot igénylő csehsüvegboltozatokat: Ezek a felső emeleti termek 1945. szeptember végére teljesen elkészültek. 129
