Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Meszelényi Antal: Szent Márton püspök életútja

talán kissé túlméretezettnek mondható. De az már nem kétséges, hogy Tours ekkora népáradatot még nem látott. Egyháziak és világiak eljöttek, hogy búcsút vegyenek attól a főpásztortól, akinek élete úgy fénylett az Isten- és emberszeretettől, mint Betlehem karácsonyi csillaga Jézus születésekor. A megjelentek abban a reményben és tudatban állták körül koporsóját, hogy annak testi lakója megkezdte a szentek diadalátját.

SZENT MÁRTON TISZTELETE

Halála után a keresztény világ hamarosan úgy értékelte, mint — a Szűzanya után — kora legnépszerűbb szentjét. Később is egyedül Páduai Szent Antal (t 1231.) állhatott meg mellette, s a közelmúltban talán Lisieux-i Szent Teréz (t 1897.) csatlakozhatott kettőjükhöz. Mármost, ha erényeiből ki akarjuk emelni a legsajátosabbakat, úgy először az alázatossága jöhet számításba. A világ incselkedő dicsősége sose volt kenyere, s abból éppenséggel semmit sem fogyasztott el. Ugyanígy az álnokságot és képmutatást annyira kerülte, ahogy a ragályt szokás. Kiegyensúlyozottságát iparkodott megőrizni, s abból legfeljebb a bűn látása bírta kihozni. S amennyire elfordult ettől, annyira sajnálta rabszolgáit és igyekezett abból kiemelni őket. Ezt csodálták meg benne életében és még inkább halála után, hisz mennyei felmagasztalását csodatettei nyilvánvalóvá tették.

Ennek nyomán tisztelte időben és térben egyre nagyobb arányokat öltött, s ha kezdetben sírja fölé csak kisebb kápolna került, később (1450.) ebből látványos bazilika magasodott ki. Kellett ez, hiszen a zarándokok időről-időre tömegesebben jelentkeztek, hogy hódoljanak megdicsőiilt nagysága előtt. Jöttek a közelebbiek és távolabbiak, szegények és gazdagok, egyszerűek és előkelők, s itt mindnyájan egybefonódtak, s nem akartak sem többnek, sem kevesebbnek látszani, mint egyszerűen Szent Márton hűséges tisztelőinek. Köztük olyanok is feltűntek, mint a közismert Szent Genovéva (t 502.), akinek a sír melletti áhítatát csoda jutalmazta. Ellátogatott ide Szent Klotild (| 545), Klodvig frank király felesége és a gall nép térítője. Ugyanígy Szent Radegundis (t 584.), aki viszont Lothárnak volt a hitvese és egyben megtérítője.

A későbbiek közt jöttek hozzá koronás fők és tiarás pápák, az előbbiek sorába Kis Pippin (751—768.) ás fia Nagy Károly (768—814.), majd ennek örököse Jámbor Lajos (814—840.), nagynevű püspökeik és világi uraik kíséretében. Hasonlóan az anyaszentegyház fejei, többek közt II. Orbán (1096.), II. Paschál (1101.), II. Kallixtus (1119.), II. Ince (1130.), III. Sándor, aki itt koronáztatta meg magát 1163-ban.37 Mit suttoghattak a nagy halotthoz? Minden bizonnyal, hogy hallgassa meg kérésüket, könyörgésüket és hálaimáikat a tőle kapott kegyelmekért.

A zarándoklások később sem szüneteltek, főképpen azután, hogy felépülhetett a bazilikája, mely a lekényesebb műízlést is kiállta. Benne kapta meg alvó porhüvelye síremlékét, mely szintén az előbbi művészi kiviteléhez igazodott. Ez utóbbinak tulajdonítható, hogy jöttek látogatóba sírrablók is, akik busás kincsszerzésről álmodoztak. Még szerencsének mondható, hogy a holttetemhez nem nyúltak. De okulva az ilyen kísérleten, a fejcsontot kiemelték, s díszes, drágakövekkel kirakott ereklyetartóba helyezték. Viszont a síremléket ezüst ráccsal kerítették be.

113