Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Meszelényi Antal: Szent Márton püspök életútja
koriban szokásos volt. így vezették el Tours-ba, ahol még többen állták körül, könyörögve, hogy ne utasítsa vissza óhajukat. A nem egészen kifogástalanul indult, de jól végződött játszmában a püspökatya Isten ujját látta. Bár tudta, hogy a választás törvényessége megkívánja a környék püspökeinek hozzájárulását. Itt szintén köztetszésre talált, csupán egyetlenegy, Defensor névre hallgató püspök jelentette be ellenvéleményét. Kifogásolta a megválasztott egyszerűségét, az előkelőség hiányát, ami miatt szerinte nem képviselheti méltóképpen magas egyházi állását. Ellenzékiességével csúfosan felsült, amikor a szertartás felolvasásából ezt kellett hallania: ex ore infantium perfecisti laudem propter inimicos tuos, ut destruas inimicum et: Defensorem. Áttéve magyar fordításra: csecsemők és kisdedek ajkával készíttettél az ellenfelek ellen dicséretet, hogy elnémítsd az ellenszegülőt, vagyis a Defensort2"5 (Zsolt. 8,3). Akik hallgatták a névvel tarkított szellemes idézetet, szívből örültek a méltó elégtételnek. Maga Márton püspök viszont nem látott más kiutat, mint meghajolni az ég és föld akarata előtt, s az újabb terhet megadással vállalta. A SZERETET PÜSPÖKE E sokat jelentő elnevezés méltán illik rá, hisz az Isten keze gyúrta tökéletessé és ajándékozta meg vele a keresztény világot és abban külön a tours-i egyházmegyét. A magas méltóság mit sem változtatott rajta, hacsak azt nem, hogy a kegyelmi vonások még láthatóbban verődtek ki rajta. Jól tudta, hogy 371-től kezdve még jobban és több szem figyeli, de nem zavarta, mert minden cselekvése a tiszta szeretetből fakadt. Űtja kijárt volt s útjelzője: Isten dicsősége, egyházának java s embertársainak szolgálata. Kis és nagy ügyeiben még fokozattabban Krisztus volt példaképe, ezért ő is szolgálni akart, és nem magát kiszolgáltatni. Elvi kérdésekben határozott volt, de egyebekben kegyes és mindenkihez nyájas. Mint egyik méltatója írta: nem a püspöki hatalom, de a szeretet szentje volt,2"’ mint később Páduai Szent Antal, Árpádházi Szent Erzsébet és mások. Egyre növekvő hírneve akaratán kívül befutotta nemcsak Galliát és Pannóniát, hanem jóformán Európa legtöbb országát. Nagy szívében mind többen fértek el, de azért az elsőséget egyházmegyéje és benne kettős szerzetalapítása iparkodott lefoglalni magának. Mert Ligugé-t követte az újabb: Marmoutier életrekeltése is. E hármas teher alatt sem rokkant meg, pedig mindegyiket egész emberként viselte. Szerzetes fiainál az íratlan törvény ő maga volt, s példája nyomán emelkedett lélekkel csengett az ima himnusza és pengett a munka ritmusa. E kettőt a szigorú aszkézis sem tudta lelassítani. Mennyire tökéletes szervező volt, mi sem bizonyítja szemléletesebben, minthogy a nyugati szerzetesség megteremtője, Szent Benedek, alkotásának egy vonását nála kereste és találta meg. Az eddigiek folyamán nagyszerű ember- és lélekbúvárrá fejlesztette ki magát, s a teherviselésben következetesen maga lépett az első vonalra. Övéivel szemben már enyhébb hangokat ütött meg, aszerint, hogy kiket mennyire képesített az ereje. Kolostori gépezetét tökéletessé tette, s nem kellett küszködnie az emberhiánnyal, mert a gyengébb alkatúak éppúgy megtalálták helyüket és beosztásukat, akárcsak az erősebbek. Marmoutier lassankint Gallia hierarchiájának püspöki szemináriumává nőtte ki magát. Itt nevelődtek és innen 107
