Rétfali Gábor (szerk.): A Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár ősnyomtatványainak és antikváinak katalógusa (Szombathely, 2006)

Bevezetés

A város művelődési helyzete a XVIII. század végére már nem csupán lehetővé tette, hanem igényelte is egy jelentősebb könyvtár kialakítását.

Ezt a könyvtárt teremtette meg Szily János 1791. december 21.-én. Az általa fogalmazott Alapítólevélből megismerhetjük szándékait, indokait, céljait.

A könyvtáralapítás elsődleges oka, hogy a papság „... a tudományokban előre haladjon”. Jól látta, hogy tanulni nemcsak szervezett iskolai keretek között szükséges, hanem „... akkor is, miután már kikerültek onnan”. Ezért az egyházmegye papsága számára évente kötelező vizsga letételét írta elő. Mivel pedig személyes tapasztalata és egyben meggyőződése, hogy a tudományokat „... a fontos könyvek segítsége nélkül nem lehet elsajátítani és az egyházmegyében nincsen olyan könyvtár, amelyhez papjaink fordulhatnának ...” a székesegyháznak adományozza ifjú kora óta gyűjtött könyveit. Vagyis nemcsak követelményeket fogalmazott meg, hanem a tanulásnak a feltételeit is igyekezett megteremteni részben a papi szeminárium létrehozásával, részben pedig a könyvtár megalapításával. Ennek kapcsán egyébként úgy rendelkezett, hogy „a világi személyek számára is hozzáférhető legyen”. Ez vonatkozott minden rendű és rangú olvasóra meghatározott nyitvatartási időben. Ám akár világi, akár egyházi volt a könyvtárba lépő személy, a könyveket csak helyben használhatta, a kölcsönzést megtiltotta a püspök.

A nagy könyvtáralapító főpapjaink sorában előkelő hely illeti meg a szombathelyi püspököt, aki a kor szellemét megértve Klimó György után másodikként nyitotta meg főpapi magánkönyvtárát az országban és tette nyilvánossá, a köz számára hozzáférhetővé.

A könyvtár átadását már korábban fontolgathatta. A papi szeminárium építéséről már 1777-ben közvetlenül a beiktatását követő héten szerződést kötött Hefele Menyhért építésszel. Az eredetileg egyemeletes épület terveit egy év múlva kétemeletesre változtatta meg. Bár a tervek holléte jelenleg ismeretlen, valószínű, hogy már ekkor kialakították a könyvtár számára szolgáló három helyiséget.

Ez az újonnan alapított intézmény egyszerre több funkciót is ellátott. Mint a papság továbbképzését szolgáló gyűjtemény teológiai szakkönyvtárként működött. A szemináriumban tanuló kispapok számára főiskolai könyvtár, melyre tanulmányaikban támaszkodhattak. Végül a város művelt, a könyvtár tartalmával megismerkedni kívánó értelmiségi olvasója számára pedig nyilvános könyvtár. Szily tehát könyvgyűjteményét egyházi tulajdonban, a székesegyház tulajdonában -lévő nyilvános könyvtárrá alakította. Egyben ígéretet tett az állomány további gyarapítására és könyvtárost is kinevezett, megfelelő anyagi hátteret biztosítva számára.

9