Rétfali Gábor (szerk.): A Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár ősnyomtatványainak és antikváinak katalógusa (Szombathely, 2006)
Bevezetés
A gyűjtemény értékei Nemcsak a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár állományának egésze képvisel, mint műemlék jellegű könyvtár, óriási művelődéstörténeti értéket, hanem külön kiemelt figyelmet érdemel az ősnyomtatványokat és antikvákat tartalmazó régi könyvek gyűjteménye. Ebben a gyűjteményben összefonódva láthatjuk a bibliofil szándékot, a tudományos érdeklődést és kíváncsiságot, az oktatás színvonala emelésének óhaját, a közösség művelődési érdekeinek figyelembevételét, mindezt katolikus szellemiséggel átitatva. Nyilvánvaló, hogy a gyűjtött könyvek tartalmát és az adekvát forma megjelölését elsősorban az alapító szándéka, majd a könyvtár funkciója határozta meg. E két szempont érvényesítése érhető tetten a régi könyvek gyűjteményének kialakulásakor. A gyűjtemény gerincét még Szily János alapozta meg, és a későbbi gyarapodás csak kiegészítette, tökéletesítette azt. Figyelemreméltó tényként könyvelhetjük el, hogy az ősnyomtatványok között pontosan 30 tétel szerepel, amely csak és kizárólag ennek a könyvtárnak a polcain lelhető fel Magyarországon. E kötetek között azonban nemcsak ritkaságuk, tartalmuk miatt értékes művekkel találkozhatunk, hanem történeti kötéseik miatt is jelentős e gyűjtemény. A barokk korszak ízlésvilága tükröződik a Szily által megkívánt kötéseken is. Ezek a kötések jellegzetes aranyozott vonalhálózattal rendelkeznek a gerincen. A diagonális vonalak között létrejövő csúcsára állított aranyozott négyszögekben barna színű négyzetek foglalnak helyet. E barna alapra hatszirmú aranyozott szár nélküli virágfejeket helyezett el a könyvkötő. Az egyes gerincmezőket pedig különféle motívumokkal választotta el. Leggyakrabban bölcsőlábra emlékeztető sávozott levélkékkel kísért „C” idomok fordulnak elő. Gyakori a kettős, vízszintes aranyvonal alkalmazása is. Némely esetben önálló gerincdíszként is megjelenik a csavart, vízszintesen sávozott, aranyozott önmaga körül megcsavarodott szalagsáv, vagy pólya. Ugyancsak kedvelt, mezőlezáró motívum a gerincen, főleg a fej és lábrésznél elhelyezve: makkok és háromszirmú virágok váltakozva. A szombathelyi könyvkötőmester Zsoldos István által használt mustrakincsből a következő négy csoport bontakozik ki: • aranykockás, hálós díszítmény • csavarodó pólyás csoport • virágtövés gerincdíszítés • csillagos díszítmény
