Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Hoós Ildikó: Szily János irodalompártolása
Szeretetteljes, rajongó szavak ezek. Tükröznek egyrészt egy barátságos karakterhez való kötődést, ugyanakkor a tiszta szép iránti áhítatát, őszinte vonzalmát. Majd a nyelvész vall az anyanyelvről: „Altaljában mindenütt különös az őbenne még a fordításokban is, ami annyival is méltó mind a csodálkozásra, mind pedig dicséretre, hogy igazán magyarul száll. Nem árul el írásmódja semmi idegen szóejtést, semmi idegen közmondást. Mind azon anyja tejével szopta beszédet mond: természetest, kellőt, tulajdon magyart. ” Ezt a látásmódot, ezt az ízlést támogatta tehát Szily János püspök azzal, hogy Révai kezébe adta a nála található eredeti szövegeket és anyagilag is segítette őt. A történeteket részben tudjuk rekonstruálni: Révai Miklós Szily Jánoshoz írt leveleiből és a püspök Révaihoz írt két válaszából. Utalásokat találunk még a kiadó írásos kapcsolatrendszerében, főleg a Paintner Mihályhoz írt sorokban, valamint a könyvek előszavában. A versek második kiadásában így hivatkozik a szombathelyi kéziratra: „Én Faludinak Énekeit egybe szedegetni kezdvén, mind addig el nem tekéllettem magamat a ’ kiadásra míg Faludinak keze írásait nem láthattam... Az eredet írás, melylyet emlegetek, szépen bé köttetve, nyólz rétéi nagyobb formábann, Méltóságos Szili János Szombathelyi Püspök árnál találtatik, a' többi maradvány Írásokkal együtt: ... élsz Te is Méltóságos Püspök ezen szép tselekedetedért a ’ háláló Magyaroknak szíveikbenn még a késő időkre is: a ’ ki Faludinak holta utánn ezeket a’ ritka kintseket, melylyeket különben a moj emésztett volna meg, gondviselésed alá vetted ...”'° Tehát maga Révai hangsúlyosan kiemeli Szily gondviselését, érdemét. Ma már nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy a művek kézirata mikor és hogyan került a püspök tulajdonába. A versesfüzetet Faludi valószínűleg ajándéknak szánta, tisztelőinek. Értékét növeli, hogy saját kezűleg írt példány csak kettő maradt ránk, a másik az Országos Széchenyi Könyvtárban található. Csapiár Benedek Révai Miklós életéről szóló könyvében11 elég hézagosán tárgyalja a nagy művészpártolóval való kapcsolatát. Ezt a hézagot tölti ki Géfin Gyula, aki 1967-ben az Irodalomtörténeti Közleményekben12 az olvasók elé tárja a szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárban található leveleket. Ezek kapcsolattörténet szempontjából is nagyon jelentősek. Szily János hozzáállására, az irodalom jelentőségéről vallott felfogására, ugyanakkor Révai jellemére, kulturális agitációjának lendületére is hoznak adatokat. (1787. április 10. Pozsony.) Szerencsésen kinyomtatta a Téli éjszakákat és postaszekéren küldött Szombathelyre 14 darabot. Újra nyomtatja a szerző verseit is. „Elég szép, fsak a papirosa lehetne szebb. Azt nyerem vele hogy óltsóbban jutok hozzá, következendő' képen óltsóbban is adhatom. ” (1787. május 19. Pozsony.) A levél hangvétele bújtatottan „számonkérő”, mert nem kapott még választ. „Mert nem hihetem, hogy egy Magyar Püspök, a’ ki olyly igen buzogja a Magyarságot, ugyan a Magyarságnak előmozdíttatásán való iparkodásokat olyly hidegen nézhesse. ” 1789. június 8-án válaszolt a püspök. Hangvétele elismerő és jutalmat helyez kilátásba. 97
