Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Sosztarits Ottó: Szily, Schönvisner és Savaria története
onum Latinarum (CIL) III. kötetében a feliratot Schönvisnerre való hivatkozással sorolja a hamisítványok (falsae) közé.15 Schönvisner feliratközléseinek legértékesebbjei azok a darabok, melyek a megjelenés óta eltelt két évszázad során elkallódtak vagy elenyésztek, így leírásuk és hiteles képük már csak e könyv lapjain őrződtek meg. Colonia Septimia Siscia16 (= Sisak, Horvátország), illetve Municipium Flavium Scarbantia17 (Sopron) római városok által állíttatott bázisok és lelőhelyadataik (Perénth prope Savariam, in domo Francisci Martinkovitz) tették lehetővé, hogy Mommsen Felső-Pannonia császárkultusz központját Savaria Perinten túli területére lokalizálja. Az egykor a püspöki palotában lévő, „Semitatricibus” dedikációjú oltárkő18 - melyet Schönvisner „cogitans de deabus semitatricibus nescio quibus” kommentárral közöl - pedig éppen a közelmúltban, a Főtéren előkerült az Utazás Isteneinek szentelt oltárok ismeretében nyert magyarázatot és vált különleges jelentőségűvé.19 Schönvisner a szobrokat, domborműveket a feliratokkal egyenértékű forrásanyagként kezelte. Nem esett tehát abba a csapdába, melybe a későbbiek során oly annyian, akik az epigráfiai emlékek jelentőségét túlhangsúlyozva szinte megfeledkeznek a faragványok információértékéről. Bár nem egybetartozó leletcsoportként, de az „Antiquitatum” lapjain és metszetein jelenik meg először a savariai kőszobrászati emlékek legfontosabb együttese, a hagyományosan capitoliumi triász isteneiként interpretált szoboregyüttes.20 Minerva21 azonosítása - nyilvánvaló attribútumai miatt már akkor sem volt kérdéses, bár a faragványt Schönvisner egy Domitianus császár által emelt Minerva szentély kultuszszobrának vélte.22 Az erőteljes férfi felsőtestet ábrázoló - ma Jupiterként emlegetett - darabot23 pedig, éppen az erőteljesen hangsúlyozott izomzat miatt Hercules torzójának tartotta.24 A Schönvisnernél csupán egymás mellett ábrázolt két töredéket25 ma már - eltérő stílusuk ellenére - sokan összetartozónak vélik, és bennük Juno szobrának töredékeit vélik felismerni.26 Különös figyelmet és többlapnyi terjedelmet szentel a szerző a városban több helyen is fellelt hatalmas szürkegránit oszlopoknak.27 Ezen épületelemek Pannóniában meglehetősen ritka anyaga, a rendkívüli méretek már a humanista szerzők figyelmét is felkeltették. Pietro Ranzano 1475-78 között írt munkájában például Szent Márton savariai születéshelyén kívül a városban előkerült romokat és a hatalmas oszlopokat tartotta említésre méltónak,28 melyeket később Lazius,29 majd az ő nyomán Bél Mátyás30 Constantinus császár savariai diadalívének darabjaiként értelmezett. Schönvisner önálló fejezetet szentel a Szily püspök birtokában lévő római pénzek leírására.31 Az érmek többsége vélhetően a szeminárium és a püspöki palota építkezése során került elő. A pénzek mai szemmel is rendkívül alapos leírása, a köriratok, a verdejegyek, illetve az éremnagyság jelölése a gyűjtemény nagyobbik része esetében a veretek teljes, modem meghatározását is lehetővé teszik.32 87
