Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Brenner Vilmos: Az ifjú Szily János és a barokk kor Rómája
fő feladatuk a nagy falfelületek tagolása, a vízszintes és függőleges alakítási elemek egyensúlyának megteremtése. Michelangelo után Bernini tette a pilaszterek szisztémáját magáévá a barokk homlokzat fontos elemeként. Az ő műtermében eltöltött tanulóévek során sajátította el a nagytehetségű Johann Bernhard Fischer von Erlach, az osztrák és Duna-medencei barokk legnagyobb művésze ezt a homlokzati megoldást, mely Melchior Hefele, a késő barokk nagy osztrák építésze műveiben mindenütt szintén megtalálható, Passautól Pozsonyon át Szombathelyig. Ezt a példát szerző azért említi, mert meggyőződése, hogy a barokk idők szellemi és művészeti vérkeringése Európa kultúrájának egyik legkiemelkedőbb példája, mely kimutatja Michelangelo római művének szellemi hullámverését a nyugatpannon síkság barokk püspöki székhelyéig, annak első püspökéig, ki művészeti példaképeit Rómában töltött évei során alakította ki. Róma híres barokk terei említésénél utoljára hagyta szerző a legnagyobb tér, a Piazza di San Pietro említését. Ez a Bernini által alkotott, majdnem tökéletesnek nevezhető remekmű az ún. kolonnádokból, egy obeliszkból és két kútból áll, valamint a hatalmas urbánus tér felületéből. Mindezen építészeti elemek a Szent Péter bazilika építészeti és hangulati előjátékát képezik csupán, de nagyságuk és tervezőjük zsenialitása révén önmagukban is lenyűgöző remekművet képeznek. Szent Péter és Szent Pál apostolok nagyméretű szoborművé egészíti ki ezt a monumentális kompozíciót, mely az emberi lépték sokszorosának arányrendszerével lenyűgözően hat még a legnagyobb, sokszor százezres zarándoktömegre is, mely ezen a téren összegyűlve a pápai áldásra vár. A tér mögött pedig ott magaslik a Szent Péter bazilika hatalmas építészeti tömege, a katolikus egyház legfőbb temploma, az apostoli örökség csodálatos szimbóluma. A San Pietro és tere egész biztosan a fiatal Szily János legfontosabb építészeti élménye volt, nem beszélve mindkettő spirituális jelentőségéről a Pannóniából jött szeminarista számára. Szily János római tartózkodásának legjelentősebb profán építészeti remekműve a Lorenzo Bernini által tervezett Palazzo Chigi-Odescalchi kellett hogy legyen. Ez a Piazza Venezia szomszédságában fekvő Piazza del SS Apostoli térre néző főhomlokzat eredetileg héttengelyes, középrésszel és három axisos rövid oldalszárnyakkal tervezett szisztémája (1664-ben Flavio Chigi bíboros részére kezdve) ma már nem látható, minthogy a palota 1745-ben az Odescalchi család tulajdonába került, ki az épület tömegét jelentősen meghosszabbíttatta. (Niccolo Salvi és Luigi Vanvitelli építészek által). A Palazzo eredeti architektúrája rendkívüli hatású volt Európa-szerte, benne érlelte ki Bemini a barokk főúri palota prototípusát. Szerző biztos abban, hogy nem túloz avval az állítással, miszerint Hefele a passaui érseki palota átépítésénél a Palazzo Chigi-Odescalchi homlokzati kialakítását részbeni előképnek tekintette. Ennek a gondolatnak végső következtetése az a megállapítás, hogy a szombathelyi püspökvár (szerző gyermekkorának szóhasználatát, cTsi szombathelyi megjelölését szebbnek és találóbbnak tartja a szerinte kissé mesterkélt „püspöki palota” elnevezésnél, hiszen e helyen a 9. század óta mindig vár állott, éspedig mindig egy püspöki vár; először a 80
