Szily János Szombathely első püspökének élete és működése (Szombathely, 1909)

8 —

Nagy férfiak nem élnek csak annak a kornak, mely őket fiainak nevezi; nagy szellemek minden kornak gyermekei ; a múltból táplálkozik lelkűk, hogy annak emlékein megerősödve munkásságuk jótéteményeit kiárasszák kortársaikra és előkészítsék a jövőt, melybe szellemük előre tekint, prófétai ihlettel fellebbentve annak titokzatos fályolát.

Nevöket szellemüknek nagy alkotásaiba bevésik s azokról ragyog az a késő utókor gyermekei elé úgy, hogy szóról-szóra teljesednek rajtuk a római költőnek szép szavai:

Est vivax scriptis virtus expersque sepulchri,

Notitiam serae posteritatis habet.

Él az erény és sir nem zárja el azt soha tőlünk.

Fenmarad emléke s századok őrizik azt.

Ki kételkednék a költő e szavainak igazságán, melyet az emberiség évezredeket átölelő történelme erősit meg. És ha igaz az, hogy a nagy szellemeken nem vesz erőt az enyészet hatalma; ha igaz az, hogy a nagy szellemek hírneve csak növekszik haláluk után: akkor Szilynket méltán nagynak nevezhetjük.

A szív és ész harmóniája : ez a titka az emberi nagyságnak ; az értelem magas szárnyalása és a kedély kikutathatatlan, de átérzett mélysége; a gondolatvilág gazdagsága és a szív világának magasztos érzésekbe olvadó nemessége emelik az embert azon magaslatra, melyen, mint eszménykép ragyog a kortársak és az utókor előtt. Az ész teremtő ereje, az értelem hatalmas koncepciói, a szív érzelmeinek messze szétáradó jótékony melege, mint erőforrásai nagy alkotásainak, melyekben valaki egész lelkét, hatalmas egyéniségét örökíti meg, csak az emberi nagyságnak mértföldjelzői, melyek odavezetnek egy kiváló lélek titokzatos mélységeihez, melyekbe elmerülve az utókor gyermeke bámulattal s büszke örömmel szemléli az emberi ész és szív erejének fenségét s hódolattal borul le