Szily János Szombathely első püspökének élete és működése (Szombathely, 1909)

*7 —

ban szemlélhetünk, létrehozta, nem kevesebb lelkesedéssel karolta fel az igazat, mely a tudományban ölt testet.

Magyar főpap volt testestüi-lelkestül s tudta azt, amit Pulszky Ferenc kifejezett, hogy »a magyar főpapok terjesztették a kultúrát a tudomány pártolása által, a midőn világi nagyuraink kevesebbet gondoltak könyvekkel és tudományokkal«.

Tudta ő azt, hogy »elvész a nép, mely tudomány nélkül való« ; tudta ő azt, hogy a »pap ajkai őrzik a tudományt« ; tudta ő azt, hogy csak az a nép haladhat elő az igazi kultúra ösvényein, mely a valódi tudomány vezércsillagát követni megtanulta. Azért megalapította a székesegyházi könyvtárt, miután a II. József által eltörölt zárdák kótyavetyére került könyveit nagy számban összevásárolta, melyek között volt 15 drb. a XIV. és XV. századból való kódex és sok ősnyomtatvány és azokat az általa már előbb gyűjtött munkákkal szaporította.

E könyvtárt a szeminárium 2-dik emeletén két e célra készített és Dorfmeister festményeivel ékesített teremben helyezte el azért, hogy, mint maga irta alapitó levelében, ezeknek a könyveknek segítségével a külső látogatók is éljenek. De különösen a növendékpapok ... a tiszta jó erkölcsben és minden szükséges és alkalmas tudományban . . . oktattassanak, növekedjenek és erősödjenek.

Ily szellemű főpapnál csodálkozhatunk-e azon, hogy székvárosa történelme iránt is a legmelegebben érdeklődött? Hogy az ősi Sabariának a föld rétegei alá temetett emlékeit is felkutatni s a letűnt századok maradványait, amennyiben felszínre kerültek, megőrizni iparkodott. S ez által Szily János a hazánkban még akkor szunnyadó régészeti tudománynak nemcsak lelkes pártolója, hanem szakértő úttörője is lett.

A felfedezett régi emlékek képét a püspöki palota