Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)
Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes
mot hirdetni, valóban az ő követe. Igehirdetését számos csoda jel kísérte és tette népszerűvé azon a vidéken. Mindjárt az első csodák közt volt egy másik halottfeltámasztás, kevéssel a katekumen föltámasztása után és majdnem hasonló módon. Szent Márton Lupicinus1 nevű tekintélyes embernek birtokán ment keresztül, mikor egy sereg emberre lett figyelmes, akik hangosan jajveszékeltek. Megkérdezte bánkódásuk okát és megtudta, hogy egy fiatal rabszolgát siratnak, aki a szobájában felakasztotta magát. Márton úgy érezte, hogy az isteni gondviselés új csodával akarja felgyújtani a hit fényét ezekben az egyszerű emberekben, akik még nem éltek vissza a kegyelemmel, azért lelki javukra használhatnak egy olyan csodajelet, amelyet valamikor a képmutató farizeusok elutasítottak maguktól. Kiküldte a jelenlevőket, és mikor magára maradt, ráborult a holttestre és imádkozott, mint korábban a katekumenért. Nemsokára megjelent a szorongó csoport előtt a szegény rabszolgával együtt, aki örvendezve magasztalta az Istent.1 2 1 Lupicinus néhány évre rá konzul lett. A konzulok névsorában megtaláljuk ezt a nevet Jovinius utónévvel. Cassiodorus szerint 372-ben, Onuphrus szerint 367-ben. Gervaise: Vie de S. Martin p. 48. 2 Sulp. Sev. Vita S. Mart. 8. 86