Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

el.1 Maga az irat egy a püspök kolostorából való szerzetestől származik s mivel az elbeszélt eseményekhez elég közel van, azért közlését hitelesnek lehet elfogadni. Az említett irat szerint Szent Márton ismeretségben volt Szent Maximinusszal. Ezt el lehet hinni és pedig annál könnyebben, mivelhogy Trier annak idején Gallia vallásos életének középpontja volt, amelyet szívesen fölkerestek olyan egyének, akik Istennek akarták szentelni életüket. Szent Athanasiusnak is bizonyára voltak ott tanítványai.1 2 Ugyanezen írat szerint Maximinus és Márton együttesen zarándokoltak Rómába. Az utazás ténye nem lehetetlen, bár az esemény leírása feltűnően sok legendás részlettel van tarkítva. Azonfelül különösnek tartjuk, hogy Sulpicius Severus szentünknek ilyen fontos utazását ne említette volna, már csak Szent Maximinus társaságára való tekintettel is. De akárhogy legyen a dolog, azt el lehet fogadni tényként, hogy Szent Maximinus közelebbről ismerte Szent Mártont, sőt az sincs kizárva, hogy magával vitte, mikor Poitouba utazott. Annak területén volt Maximinus szülőfaluja, ahol a szent püspök hamarosan rá meghalt, állítólag 347-ben. Ha ezt az évszámot

1 Vita M. G. Script. Rer. Merov. III. 71—82.

2 *A nagy alexandriai pátriárkát 335-ben Nagy Constantinus Trierbe száműzte, ahol két évig tartózkodott. A császár halála után 337. novemberében visszatért székhelyére. Utána még négy ízben száműzték különféle helyekre az ariánusok áskálódásai következtében.

5

65