Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

HARMADIK FEJEZET

A ligugéí szerzetes

Márton tehát elhagyta a katonaéletet és elment Szent Hilarius poitiersi püspökhöz.1

Sulpicius Severusnak ez a megjegyzése nehezen egyeztethető össze egyes máshonnan ismert történeti tényekkel. Az előbb hallottuk, hogy Márton 341 táján oldotta le a kardot. Szent Hilariust pedig Constancius császár 356-ban száműzte Kis- Ázsiába és ekkor Hilarius, saját szavai szerint, még csak rövid ideje volt püspök.1 2 Ha tehát csak rövid ideje, akkor 341-ben még aligha lehetett püspök. Az is igaz, hogy a kifejezés meglehetősen tág, azért ezt az időtartamot is elbírja.

Akit viszont ez az értelmezés nem elégít ki, az két lehetőség között választhat. Az egyik lehetőség az, hogy Szent Hilarius még püspöksége előtt vette magához a fiatal embert, és ebben az esetben Sulpicius Severus szavai: „poitiersi püspök“ csak megnevezés jellegével bírnak és nem jelentik szük-1 Exinde, relicta militia, sanctum Hilarium, Pictaviae episcopum civitatis . . . expetivit. Sulp. Sev. Vita. 5.

2 Regeneratus pridem, et in episcopatu aliquantisper manens, fidem Nicaenam nunquam nisi exsulaturus audivi S. Hilar, de synodis, 91.

63