Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

ken dívott. Ennyi mindenféle ellenséggel kellett a kereszténységnek megküzdenie.

Említettük, hogy a IV. század közepén a kereszténység inkább a városi nép közt volt elterjedve, míg a falusiak alig ismerték. így volt ez általában mindenütt, ez volt a helyzet Gallia falvaiban is, ahol Szent Márton apostolkodott.

Ha nem állanak is rendelkezésünkre perdöntő adatok, nyugodtan állíthatjuk, hogy a gall falvakban is keverék pogány vallás élt. Mikor a kereszténység a városokban tért hódított, az előkelőbbek, akik szívósan ragaszkodtak pogány vallásgyakorlataikhoz, inkább kivándoroltak a falvakba, mintsem hogy fölvegyék a keresztény vallást. Magukkal vitték a sokféle vallási elemet is, amelyet a régi római vallás fölszedett és Galliába behozott. Szent Márton tevékenysége sok ilyen elemet hoz felszínre. Gyakran olvassuk, hogy bálványszobrok, szobortalapzatok, vagy bálványtemplomok csodás módon ledőlnek.1 Hogy micsoda bálványszobrok ezek vagy kinek a tiszteletére voltak szentelve a templomok, arra nem kapunk tájékoztatást, azért csak találgatásokra vagyunk utalva. Az a kitétel, hogy Szent Márton az ördögöt többször látta a klasszikus ókor isteneinek, nevezetesen Mercuriusnak alakjában,1 2 amellett bizonyítana, hogy legalább névleg római istenségek voltak.

1 Sulp. Sev. Dial. III. 8., 9.

2 Sulp. Sev. Dial. II. 13.

35