Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

jelképét látták. A druidák nemcsak papok voltak, hanem egyúttal tisztviselők, polgári és bűnügyekben bírák. Emberáldozatokat is írnak a terhűkre, de ezek legtöbbször talán nem voltak egyebek, mint a törvényesen elítéltek szertartásos kivégzése. A druidák voltak a tudomány művelői, akik a természetet és annak erőit tanulmányozták és tudományukat élőszóval adták tovább tanítványaiknak. Főbb tanaik: a lélek halhatatlansága és az erényes emberek, főleg a bátor harcosok meg jutalmazása a másvilágon.1

A második csoportba tartoztak a bárdok vagy regősök,1 2 akik hárfakísérettel himnuszokat zengedeztek az istenek tiszteletére és vitézi énekekkel lelkesítették vagy dicső tetteikért magasztalták a harcosokat.

Végül harmadik a jósok csoportja. A hiszékeny köznép sokat adott rájuk és vakon hitt varázslataikban. A madarak repüléséből vagy az áldozati állatok beleiből, fontosabb esetekben emberáldozatokból jövendöltek. Az áldozatot kardcsapással vágták le és aközben megfigyelték, hogyan esett össze, hogyan folyt ki a vére, hogyan rángatózott és abból vontak következtetéseket. A jósok sokáig megőrizték befolyásukat. Innen értjük meg, milyen heves küzdelmeket kellett

1 Pomponius Mela: De situ orbis III. 2. — Diodorus Siculus o. c. V. 28. — Lucanus: Pharsalia I. 449. squ,

2 A keresztény íróknál: antiquarii, poetae.

3

33