Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

madni magát a keresztény hitrendszert. Üj vallást tervezett, mely az akkor ismert vallások zagyva, ellentmondásokkal teli keveréke. Volt abban pogány, zsidó, újplátói elem, volt benne sok a keleti titokzatos szertartásokból, nem is szólva arról, mennyi keresztény vonatkozást vett kölcsön. így tákolta össze a Napkirály kultuszát, melyet ő is vallott s amelynek híveket szerzett. De a hivatalos hatalom minden eszköze, tisztviselőinek minden erőszakoskodása hiábavaló volt, mivel még uralkodását sem élte túl, pedig az is rövid életű volt.

Ha Julianus hitrendszere mégis némi érdeklődést keltett, annak az a magyarázata, mert öszszedte ennek a nyugtalan századnak divatos vallásai tanait. Az embereket nem elégítették ki a régi vallások, azért új lelki táplálékot kerestek, és a lelkűk tökéletesebb eszményre szomjazott.

A görög-római pogányság kimúlóban volt. Merő világi és politikai hitvallás lett, csupa külsőségekkel. A főpapi címet még a keresztény császárok is fölvették ugyan, résztvettek a pogány szertartásokban, de ugyanakkor sajátságos következetlenséggel halálra ítélték a pogányságot. Törvényeket hoztak, amelyeket ha szószerint hajtottak volna végre, pár év alatt megássák a pogány vallás sírját. De a hagyomány ereje, legalább roncsaiban valahogyan még tartotta az életet, mert a római nép szívósan ragaszkodott emlé21