Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

1

törekvés, hogy a kereszténységből államvallást csináljon, Eddig századokon át az ősi római pogányság volt az államvallás, amelynek főpapjai a köztársaságnak egyúttal első hivatalnokai. A pogány vallás egyik tényezője volt a nemzeti nagyságnak és értékes szolgálatokat tett neki: leigázta az emberek lelkiismeretét s az állam szolgálatába állította a leghatalmasabb erőt, mellyel a vezetők tetszésük szerint rendelkeztek,

Constantinust bizonyára vallásos meggyőződés is vezette. De talán nem gyanúsítjuk meg, ha azt állítjuk, hogy nemcsak az igazság uralmát akarta megalapítani, hanem a saját hasznára is érvényesíteni a kereszténység befolyását, amely a halódó pogányság rovására nap-nap után erősödött. Mivel a mérleg a kereszténység javára billent, az okos, számító uralkodónak megérte, hogy súlyt kölcsönözzön neki és a maga javára értékesítse. A helyzet azonban korántsem volt minden tekintetben kielégítő. Az Egyház, mely sokkal inkább szívén viseli a lelkek üdvösségét, mint a politikai sikereket, világosan látta, hogy kedvező helyzetében is nehéz feladatokkal kell megbirkóznia. Az aratás bőséges; vannak, hála Istennek, munkásai, tevékeny és fennkölt lelkek, de azért megközelítőleg sem elegendő számban. Az isteni gondviselés ebben a korban adta Szent Mártont, hogy az egyszerű emberek apostola és a gallok közt a kereszténység terjesztője legyen.

18