Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hetedik fejezet: Szent Márton halála

tanúkat illette, és Szent Márton előtt kevés példa van arra, hogy nemvértanúkat részesítettek nyilvános tiszteletben. Láttuk, hogy Szent Márton magasztalói, elsősorban Sulpicius Severus, azt a gondolatot igyekeztek bevinni a köztudatba, hogy Márton érdemei nem sokkal maradnak alatta a vértanúk érdemeinek. Ne gondolja azonban senki, hogy a szentek tiszteletét a régi időben csak úgy derüre-borura hitelesítették volna; ellenkezőleg, szigorú vizsgálat előzte meg. Éppen az álvértanúk esete, az a visszaélés, melyet a toursi püspök megszüntetett, világosan bizonyítja, milyen elhatározó volt a szentek tiszteletében a püspöki jóváhagyás.

Szent Márton sem lehetett kivétel az általános szabály alól. Tanítványa és utóda, Szent Bríctius, kápolnát emelt sírja fölé, s ez a kis templom századokon át a világ egyik legkeresettebb zarándokhelye lett.1 Nagyon korán kialakult Szent Márton nyilvános ünnepe is.1 2

Egyébként pedig a szent püspök tisztelete egyben valóságos nemzeti kultuszba virágzott ki és jelentős tényező lett Franciaország hitéletének kialakulásában.

1 GalHa Christ. XIV. 10.

2 *A 461. évi toursi zsinaton ünnepet rendeltek: receptio Domni Martini néven, Domnus a régi századokban hitvallót jelent. Az 567. évi toursi zsinat officiumot rendel el tiszteletére. I. C. v. Heíele: Conciliengeschíchte2 Freiburg 1873/77. II. 567. III. 22. — V. ö. 191. és 210. lap.

201