Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hetedik fejezet: Szent Márton halála

erőszakra készülnek és reggel viszik is a drágáiétos tetemeket. Erre nagy izgalom támadt a toursiak közt. Összetűzni sem szerettek volna, de a jogaikból sem akartak engedni. Végre is a körülmények oldották meg a bonyodalmat, vagy ahogy a toursi történetíró mondja, maga Isten védte meg igazukat. Amint a'z éj előrehaladt, vetélytársaikat egymásután elnyomta az álom és éjfél körül már valamennyien aludtak. Itt az ideje, ha a toursiak akarnak valamit tenni,

Az ajtó el volt reteszelve. Ha azt feszegetik, fölébresztik az alvókat. Valakinek az az ötlete támadt, hogy az ablakon át könnyebb bejutni. Néhányan vállaikozták is rá, beugráltak s a kint őrködő toursiaknak jelt adtak. Egyesült erővel szép csendesen kiemelték s az ablakon át kiadták a püspök holttestét. Aztán csónakra tették és megindultak vele. Néhányan a holttest mellé telepedtek, mások kisebb bárkákon kísérték, a zöme pedig a folyó partján gyalog ment.

A Vienne folyóból a Loire medrébe értek a szent ereklyékkel. A kíséretből valaki éneket íntonált, mire száz meg száz hang válaszolt a víz tükrén és a folyó partján. Csak erre a lelkes énekre ébredtek fel a poitiersiek. Mikor megpillantották a gyönyörű látványt, azt hitték, álmodnak. A Loire fölött számos fáklya fénye lobog és száz meg száz sugárban verődik vissza a víz tükrén. Illatos füstfelhő gomolyog, az ég felé lágy himnusz száll,

13

193