Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hatodik fejezet: A császári udvarban

Mártont beeresszék a palotába. Mártonnak tudomására jutott a tilalom, de nem törődött sem a sértéssel, sem az esetleges következményekkel, hanem jelentkezett a császárnál, aki azonban nem fogadta. Erre bőjtölni, virrasztani és imádkozni kezdett. Egy álló hétig végezte önmegtagadásait. Hét nap elteltével angyal jelent meg neki és meghagyta, menjen bátran a palotába, a kapu nyitva áll, a császár kénytelen lesz engedni. Haladéktalanul megindult és akadálytalanul bejutott.

A császárt meglepte a püspök megjelenése. Nem volt elkészülve, hogy határozott tilalma ellenére be merjen lépni hozzá. Trónján ülve ridegen fogadta, úgyszólván szóra sem érdemesítette. Ez a fogadtatás nem sok jóval biztatott, Márton pedig szokott erélyével feltétlenül eredményt akart. Hirtelen lángok csaptak föl a trón körül s a gőgös uralkodó felugrott és eléje ment vendégének. Mondják, hogy Valentinianus megvetette a gyáva embereket, neki azonban hamar inába szállt a bátorsága. Most az egyszer volt is oka megrémülni. Nem várt újabb figyelmeztetést, hanem átölelte Mártont, megkérlelte és minden további kérés nélkül azonnal intézkedett, egészen Márton kívánsága szerint. Talán azért, mert érdekében állott, vagy azért, mert a püspök biztos föllépése imponált neki, többször meghívta asztalához és sokat tárgyalt vele. Mikor Márton hazatért, gazdag ajándékokat is kínált

160