Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Ötödik fejezet: Gallia apostola

látnunk Paulinus hősies elhatározásában, hogy lemondott fényes állásáról és tekintélyes vagyonáról, egyszerű szerzetes lett és életének hátralevő részét Isten szolgálatára szentelte. Valószínűleg viennei tartózkodása idején szabadította meg őt Szent Márton súlyos szembetegségéből, amely sok szenvedést okozott neki és félszemére csaknem megvakult. Márton szentelt olajba mártott késsel megérintette a beteg szemét, és az hirtelen meggyógyult.1

Ez az a Paulinus, akit a marmoutieri apát így mutatott be tanítványainak: „Itt a követendő példakép, őt kell utánoznunk. Boldog kor, melynek megadatott, hogy ilyen élő hitnek és erényes életnek lehet tanúja. Paulinus gazdag volt és sok földi jóval rendelkezett, de az Ür szavait követte, mindent eladott és kiosztott a szegényeknek és a lehetetlent példájával lehetővé tette."2

Miért járt Márton Vienneben? Bizonyára prédikált, térített és keresztelt, hiszen ezek a szent ténykedések szinte életszükségletét képezték. Egyes jelek azonban arra vallanak, hogy más szándék is vezette, nevezetesen a maga részéről szintén hozzá akart járulni az új templomhoz, melyet a hívek

szavahihetőségét. Érdemei Isten dicsőségére avatták fel; a te írásaid pedig az emberek emlékébe vésték. S. Paulinus ep. XI. 11: XXIX. 14. ML 61.

1 Sulp. Sev. Vita S. Mart. 19.

2 Ibid.

149