Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Ötödik fejezet: Gallia apostola

tést tesz. Ezúttal a mai Rióm vidékén kellett keresztülmennie. Artonne helységben megállt, hogy Vitaiina jámbor szűz sírjánál imádkozzék. Innen Clermont felé vezetett az út. Szamara lassú ütemben bandukolt arra a dombra, mely Rióm felett emelkedik. A távolból jókora karaván tűnt fel, amely mindjobban közeledett, egyesek lóháton, mások szekéren, valamennyien ünnepélyesen, díszbe öltözve. Ilyen puszta helyen szokatlan látvány.

—• Ugyan hová tartanak ezek a jó emberek, tűnődött Szent Márton, miféle díszfelvonulás ez?

Az egyik lovas, aki előrevágtatott és egészen közelébe ért, jelentette neki:

— Ezek Clermont város szenátorai, akik szerencséjüknek tartják, hogy tiszteletedre jöhetnek.

— Hát azt hiszitek, válaszolt Márton, hogy én majd ilyen szertartásosan vonulok be a városba?

Be sem várta a feleletet, megrántotta szamara kantárát és visszafordította. A csapat utána eredt, közrefogták, kérték, ne fossza meg őket ettől a szerencsétől, ők már régen számítottak rá. A szent azonban tagadólag rázta fejét és esak folytatta útját.

— A szekereken betegek is vannak, kezdték újra, akik nagyon rászorulnának segítségedre.

E szavakra megállt. Odament, több betegre rátette a kezét és azok meggyógyultak. A további kérlelést azonban már nem vette figyelembe, hanem otthagyta őket és tovább sietett.

10 145

I