Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Ötödik fejezet: Gallia apostola

dást és megtértek az élő Istenhez, aki nyilvánvalóvá tette előttük mindenhatóságát.1

Hallgatással mellőzzük Nivernaist és Bourbonnaíst, nem mintha Szent Márton ezen a vidéken is nem járt volna, hanem azért, mert kevesebb nyoma van és azok sem egészen bizonyosak.

Ahogyan közeledünk a Morván hegység környékéhez,1 2 mindig több emlék integet felénk.3 így jutunk az éduok tájára,4 amely apostolságának sok jótéteményében részesült, Ezt a környéket Burgundia és Sens környékével kapcsolatban látogatta meg, körülbelül húsz évvel halála előtt, tehát a 377. év táján, mint az alább idézendő szövegből kitűnik.

Az éduok tartománya a pogányságnak, nevezetesen a Cybele-tiszteletnek végső menedékhelye volt. Ez az idegenből becsempészett vallásgyakorlat, melyet a kereszténység a városokból már a IV. században kiszorított, a falusi nép lelkét nem fogta meg különösképen, de azért szilaj és makacs természetébe mégis beleívódott. Talán nem kell

1 Sulp. Sev. Vita S. Mart. 14.

3 ‘Morván (Mont noir) hegyláncolat Közép-Franciaországban, nevezetesen Niévre Yonne, Cóte-d'Or, Saőne-et- Loire tartományokban.

3 Crosnier: Notice sur le culte de saint Martin dans le Nivernais. — Lecoy i. m. 283.

4 Az éduok (Oedui, Hedui) a Loire, Saőne és Rhone közt elterülő vidéken laktak. Caesar az ő hívásukra ment Galliába.

140