Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

aki szemtanúja volt, maga beszélte el utóbb az eseményt.1

Máskor egy szilárd oszlopon álló pogány istenségnek szobra dőlt le ugyanilyen csodálatos módon, Szent Márton közbenjárására.1 2 A bálványemlékek nagy átlaga azonban nem volt ennyire szilárd építmény és látni fogjuk, hogy nem egyet ő maga gyújtott föl és pusztított el.

A bálványtemplomok sorra eltünedeztek és helyükbe keresztény templomok épültek. A pogány szokások azonban az egyszerű falusi nép közt tovább is erősen tartották magukat. Márton figyelemmel kísérte és állandóan üldözte őket. Támadásaiban itt is mértéket tudott tartani és tekintettel volt az emberek szándékára és a körülményekre. Egy alkalommal messziről csoportosulás keltette fel a figyelmét. Ügy rémlett neki, mintha valamelyik bálványisten tiszteletére körmenetet rendeznének. Keresztet vetett feléjük és annak erejével megállította őket. Mikor azonban odaért és látta, hogy temetési gyászmenet, békében útnak bocsátotta őket.

Amint a pogány szentélyek helyébe keresztény templomokat állított, úgy a pogány szokások helyett keresztény szokásokat vezetett be. Az újonnan fölállított plébániákat egy-egy védőszentnek ol-1 Sulp. Sev. Dial. III. 8.

2 Ibid. III. 9.

127