Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

erőre és látszólag aránytalan eszközök segítségével vette fel a küzdelmet.

Márton tehát, mint mondottuk, rombolt, de csak azért, hogy helyébe építsen. Ahol egy pogány szentély eltűnt, a helyén keresztény templom, esetleg kolostor is épült.1 Ez volt a legalkalmasabb mód arra, hogy az újonnan megtértek a hitben oktatást nyerjenek és vallásukat gyakorolhassák. Ekként sok falusi plébánia létesült és mindegyiknek saját papsága volt, amely végezte az istentiszteletet és kiszolgáltatta a szentségeket.

Aligha tévedünk, mikor azt állítjuk, hogy egyházmegyéjét nagyjában megtisztította a pogányság utolsó maradványaitól. A telepeken mindenfelé templomokat épített vagy ha nem voltak telepek, akkor olyan vidékeken, amelyeket a szétszórtan lakó hívek könnyebben meg tudtak közelíteni.1 2 Ki tudja, hány mostani franciaországi helység kö-1 Ubi fana destruxerat, statim ibi aut ecclesias, aut monasteria construebat. Sulp. Sev. Vita 13.

2 In monasterio, quod nunc Majus dicitur, basilicam in honorem Sanctorum Apostolorum Petri et Pauli aedificavit; in vicis, idest Alingaviensi, Solonacensi, Ambaciensi, Cisomagensi, Tornomagensi, Condatensi, destructis delubris baptisatisque gentilibus, ecclesias aedificavit. Greg Túron. Hist. Franc. X. 31., 3. — Toursi Gergely itt csak a főbbeket említi (Marmoutier, Langeais, Sonnay, Amboise, Chisseau, Tournon, Candes), valószínű azonban, hogy Szent Márton többet is épített. Utódai folytatták az általa megkezdett művet.

121