Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

túlzott, aminthogy egyesek csakugyan kétségbe is vonják. De annyi akkor is való tény, hogy a temetési szertartáson nagyon sok szerzetes jelent meg, pedig bizonyosan még többen voltak, akik otthon maradtak.

Felmerül az a kérdés, alapított-e Szent Márton női zárdákat. Életének egyes eseményeiből valószínűnek tartjuk. Galliában akkor már voltak női kolostorok, sőt Mártonnak magának is több ízben volt alkalma nőket Isten szolgálatára felavatni,1 amiből következik, hogy fontosnak tartotta ezt az intézményt. Elsősorban mégis a férfikolostorok érdekelték és főleg ezeknek a közreműködésére számított, mikor célul tűzte ki magának, hogy a keresztény vallást a falvakban meggyökerezteti és felvirágoztatja.

Ügyszólván állandóan falvakban foglalatoskodott, mert ott több volt a tennivaló. Ebből azonban nem következik, hogy talán elhanyagolta volna püspöki kötelességét. Hogyan is tévesztette volna szem elől azt, hogy tevékenységére elsősorban az a város tarthat igényt, amelynek főpásztora? Ez annál természetesebb, mert abban az időben, kevés kivétellel, a püspök közvetlenül gondozta székvárosát, vagy mai kifejezéssel, ő volt a város plébánosa is. Márton lelkiismeretesen és nagy aláza-1 Sulp. Sev. Vita 19.

114