Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

rajzért különös hálával tartozunk. Anyagi és szellemi javakban bővelkedett, de korán elvesztette hitvesét, akit nagyon szeretett. Erre búcsút mondott a fényes reményekkel kecsegtető szónoki pályának s a világ minden hiúságának és szerzetbe lépett, hogy szent szegénységben Istennek szolgáljon. Előbb Béziers környékén tartózkodott, majd egy marseillei kolostorba vonult és ott fejezte be életét. Nolai Szent Paulinus, aki baráti viszonyt tartott fenn vele és több levelet is intézett hozzá, ismételten elismeréssel emlékezik meg életszentségéről.1

Végül Marmoutier, még sokkal inkább, mint Ligugé, hatalmas missziós középpont volt. Olyan anyaház-féle, ahonnan az evangélium szétsugárzott egész Galliára. Itt nevelkedtek a vándor hithirdetők, akik Márton társaságában és az ő példáján eljártak a vidékre. Onnan rajzott ki az a sok kolostor is, amelyeket Márton a helyi körülmények szerint bizonyos módosításokkal, de ugyanarra a mintára alapított s amelyeknek vezetését tanítványaira bízta, akiket alkalmasaknak talált művének folytatására,

így került Szent Clarus egy újonnan létesített intézmény élére, amelyet talán próbaképen alapí-1 ’Életéről néhány adat Gennadíusnál. De vir. illustr. c. 19. Továbbá Paulinusnak hozzá intézett levele (CSEL 29.) I. Brochet: La corresp. de S. Paulin de Nole et Sulp. Sev. Paris, 1906.

112