Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

\ /

látogassa éltes hitvestársát, mert szeretne vele szent tisztaságban kissé elbeszélgetni, Márton tagadólag intett. Mikor a másik tovább rimánkodott, rászólt:

— Mondd csak, részt vettél te valaha háborúban, élvonalba állítva?

—■ Hogyne, válaszolt a volt katona, nem is egyszer.

— És mikor a katonák kivont karddal ütközetre készen álltak, vagy össze is csaptak, láttál te ott asszonynépet?1

Márton katona volt, de tudott is a katona nyelvén beszélni és eltalálta a megfelelő szót. Az új dón remete megköszönte a leckét, szent elhatározásaiban megszilárdulva távozott, és elismerte, hogy a rideg határozottság okos döntés volt.

Márton egyébként még önmagánál is különb lelkekre akadt; nem ugyan tisztábbakra, mert ebben nehéz lett volna őt felülmúlni, hanem szigorúbb felfogásúakra. Ilyen volt az a szűz, akit egyik apostoli útjában meg akart látogatni, hogy megtisztelje élő hitét és erényes életét. Ez azonban nem fogadta, mert föltette magában és ígéretéhez hű akart maradni, hogy férfi nem lépi át a küszöbét.1 1 2

1 Sulp Sev. Dial. II. 11.

2 Sulp. Sev. Dial. II. 12. — Kétféle női szerzet volt akkor. Némelyek közös házban együtt laktak a püspök felügyelete és egy fönöknő vezetése alatt; mások otthon

104