Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

a Szentírást és hitbuzgalmi műveket sokszorítsák és ezzel az emberek lelki javát munkálják. Ez a tiszteletreméltó szempont azonban nem volt kizárólagos. Tudvalevő dolog, hogy a másolás művészete nagyon sok irodalmi értéket őrzött meg számunkra, és pedig keresztény és pogány műveket egyaránt, amelyek különben, a kultúra nagy veszteségére, menthetetlenül elkallódtak volna.

Marmoutier tehát lényegében a ligugéi mintára alakult. Megtaláljuk benne ugyanazt a szervezetet és, legalább főbb vonásaiban, ugyanazt a szellemet és célkitűzést. Marmoutier nem volt püspöki fennhatóság alatt s így alapítója bizonyos tekintetben nagyobb önállósággal járhatott el. Még egy olyan atyai jóbarátnak és nagy szellemnek irányítása sem kötötte, mint amilyen Szent Hilarius volt. Szent Márton egyet-mást a saját tapasztalatából is felhasznált s a szerint módosította a szabályokat. Marmoutier-val talán még messzebb menő tervei és reményei voltak, mint Ligugével. A második kolostor folytatása, vagy ha úgy tetszik, kibővítése volt az elsőnek. Ez is, akárcsak az első kolostor, otthont nyújtott olyanok részére, akik menekülni akartak a világtól. Azonkívül ez is valóságos iskola volt és egyúttal középponti misszió-telep, amelynek jótékony hatásai nemsokára az egyházmegye határain túl is érezhetők lesznek.

Már eddig is szép számmal akadtak fennkölt lelkek, akik búcsút mondtak a világnak, hogy

101