Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

foglalva, vagy legalább is nem volt véglegesen megszövegezve, hogy a felmerülő szükségletekhez képest változtatni lehessen rajta. Nem kötelezték magukat fogadalommal a szabályokra, de pontosan megtartották. Magánvagyonuk nem volt, hanem mindenük közös. Tilos volt a kereskedés, amit egyébként abban az időben, kivált Keleten, egyes szerzetesek szabadon űzhettek.1 Egyik főfeladatuk a munka. Művészettel azonban nem foglalkoztak, legfeljebb kéziratokat másoltak. De erre is csak fiatal testvéreket alkalmaztak, az idősebbek pedig azalatt imádkoztak. Ritkán hagyták el cellájukat, legföllebb, mikor az oratóriumban imára gyűltek össze. Közösen étkeztek és pedig a böjt órája után, amely rendszerint a nonával ért véget. Bort csak akkor ittak, ha egészségi állapotuk megkövetelte. Ruházatuk teveszőrből készült, ennél finomabb ruházkodást megrovandó hibának tekintettek. Pedig voltak köztük előkelő származásúak, akikről éppen nem lehet mondani, hogy gyermekkoruktól hozzáedződtek ehhez a szigorú életmódhoz.

vannak benne. — Mémoires de la Société archéologique de Tours. Tomes 24—25.

1 Megjegyzendő, hogy ezt a szokást a szerzetesek életszükséglete hozta magával, mert kezük munkájából kellett megélniök. De azoknál is szigorúan körvonalazva volt, hogy kapzsiság vagy anyagias haszonlesés ne vezesse őket. H. B. Warren: Le travail manuel chez les moines, La vie spirituelle 52. [80—123], Juvisy. — H. Dörries: Mönchtum u. Arbeit. Leipzig 1931.

99