Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

hessenek.1 Márton azt hitte, hogy itt békében hagyják és megkímélik hiábavaló látogatásoktól,' de számítása nem vált be egészen, mert a látogatók csak úgy özönlöttek. Kétségkívül vonzotta őket a szentnek már akkor tekintélyes hírneve, amit még emelt püspökké választásának eredeti módja. Szent Márton nem akarta a látogatókat egyszerűen elutasítani, azért más megoldást próbált, hogy kitérjen előlük. Visszavonult Marmoutierbe, azzal az erős elhatározással, hogy ami ideje marad a kötelességei teljesítésén felül, azt szigorú és tevékeny elvonultságban tölti.

Visszavonulásának főcélja tehát az volt, hogy meneküljön az alkalmatlan látogatóktól és osztatlanul Isten szolgálatára szentelhesse magát. De volt más és nem kevésbbé fontos célja is: folytatni és fejleszteni azt a munkát, amelyet Ligugében megkezdett. Tevékeny, az emberek üdvözítésén és a saját tökéletesítésén fáradozó lelkét egészen lefoglalta ez a magasztos gondolat. Látta, milyen sok a tennivaló odakint, azért nem tudott nyugodni. Pedig sokszor ugyancsak ráfért volna a pihenés. Ott kínt Gallia falvaiban olyan sok tennivaló vár reá, mint amilyen kevés történt eddigelé. 1 2

1 Lecoy i. m. 197,

2 Később ez a templom részben leégett, de Toursi Szent Gergely helyreállította. Abban a helyiségben, ahol dicső elődje szokott tartózkodni, Szent Kozma és Damián ereklyéit helyezte el. Greg. Túron, Hist. Franc. X. 31.

4

1

i

4

96