A Szombathelyi Egyházmegye névtára 1972 (Szombathely, 1972)

I. rész: Az egyházmegye rövid története

Jézus Szívének szeretete jellemezte Grasz püspök egész életét, és jelmondata is az volt: „Cor pro corde — Szívet szívért”. Nemes egyszerűsége és az egyházkormányzatban szerzett több évtizedes tapasztalatára épülő bölcsessége révén papjainak és híveinek egyaránt jószívű atyja tudott lenni.

1936itól 1944-ig tartó szombathelyi kormányzása alatt hét plébániát és öt lelkészséget szervezett. Gimnazista papnövendékek nevelésére kisszemináriumot alapított. A régi szeminárium épületét új szárnnyal bővítette, amelyben művészi freskókkal és üvegablakokkal ékes kápolna és pódiumos nagyterem épült, a kispapokat pedig folyó vizes mosdókkal felszerelt egyágyas szobák fogadták. Püspökségének idején tárták fel a püspökkertben a világhírű mozaikokat, egy bazilika alapjait és a római utakat.

XII. Piusz pápa 1943. május 7-én Grosz Józsefet kinevezte kalocsai érsekké, de május 23-án mint apostoli kormányzóra a szombathelyi egyházmegye további vezetését is rábízta. Ebben a minőségében maradt az egyházmegye élén 1944. március 25-ig. Grősz József kalocsai érsekként halt meg 1961. október 3-án.

12. Kovács Sándor Kecskeméten 1893. június 11-én született Kovács István és Gyenes Vilma szülőktől. Gimnáziumi tanulmányait a kecskeméti piaristáknál végezte, a teológiát a váci szemináriumban kezdte, ahol főduktor is volt, majd az Augustineum tagjaként a bécsi egyetemen folytatta. 1915. október 14-én szentelték pappá, 1917-ben miár a váci püspök udvari káplánja volt. 1928-ban lett szülővárosának, Kecskemétnek plébánosa. Lelkipásztori munkáját sók elismerő kitüntetés kísérte: c. apát, főesperes és pápai prelátus lett.

1944. március 17-én XII. Plusz pápa szombathelyi megyéspüspöknek nevezte ki Kováos Sándort, aki Esztergomban történt püspökké nevezte ki Kovács Sándort, aki Esztergomban történt fölszentelése napján, március 25-én el is foglalta a szombathelyi püspöki széket. Jelmondata: ,,Evangelizare investigabiles divitias Christi — Hirdetem Krisztus felfoghatatlan gazdagságát.” Első körlevelében meghirdette, hogy egyházmegyéje papságának spirituálisa akar lenni. Legfontosabb feladatai egyikének tekintette a havi papi reikollekciók bevezetését, amelyeken tizenkét éven át ő maga adta az elmélkedéseket.

A püspöki székfoglalás után alig fél évvel, 1944 őszén megindult a nagy menekülés a hadszíntérré vált országrészekből. A püspök engedélyt adott, hogy a templomjövedelmefc 50%-át a szegény sorsú menekültek segélyezésére fordítsák. Székesegyházában megszervezte a szentségimádósokat, és 12 éven át minden hónap első vasárnapján maga tartotta az eucharisztikus szenitibeszédeket. Fáradhatatlan lelkesedéssel járta a bérmautakat, és sehol el nem mu25