A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára 1889 (Szombathely, 1889)
Történeti vázlat
XIII bari am, veluti tutiorem locum transferatur,- cum ejusdem Capituli bona, citra Rabum fluvium, majori ex parte habeantur.“ Ennek folytán a káptalan Szombathelyre költözött. A káptalani levéltárnak felvirágzását felette előmozdította azon körülmény, hogy mint hiteles hely működési körét a szomszéd megyékre is kiterjeszté s oly nagy jelentőségű lett, hogy az országos rendek (1647. évi 120. t.-cz.) azt mondhaták róla, hogy nélküle a dunántúli részek el nem lehetnek (sine quo partes Transdanubianae subsistere non possunt). És valóban méltán; mert a távol eső győri káptalanon kívül ez vála az egyetlen hiteles hely, mely a szerencsétlen mohácsi vész után szakadatlanul és több száz éven át a veszprémi káptalannak helyreállításáig v 1635—85) egyedül folytatta működését. Levéltárában a nagyszámú okiratok közt több nevezetes Árpádkori okmány is őriztetik. A káptalannak ilmiczi, előbb Sopron, jelenleg pedig Mosony vármegyében fekvő birtokáról már a XIV. században tétetik említés, a midőn a káptalan és az Osl nemzetségből származó csávái Herbord és Ferencz közt per volt folyamatban. A lipárthi birtokot a vasvári társaskáptalan 1383. és 1395. évben nyerte, midőn Niczky Ferencz és János a hivatolt jószágot oly feltétellel adták át, hogy a káptalan egyházának Szt.-Dorottya oltáránál naponkint egy énekes és egy csendes szent-mise mondassák a Niczkycsalád élő és megholt tagjaiért. 1723-ban ezen kötelezettség a Niczky család beleegyezésével s a győri
