A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára 1885 (Szombathely, 1885)
Történeti vázlat
XIII Szüz-Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló hitágazat kihirdetésére vonatkozó encyclica, és az ugyanakkor a néphez tarlott remek szent beszéde. Az irodalomnak nemcsak szóval, hanem tettleg és igazán nagylelkű pártfogója volt ; elegendő megemlíteni, hogy az előnyösen ismert „Presbyter“ az ő pártolása alatt jelent meg. A kezdetben szép virágzásnak indult, Szt. Ágoston püspök nevéről czimzett papnöveldéi irodalmi-egylet benne a szó igazi értelmében atyai védnököt tisztelt. Az egylet tagjaiban a nemes verseny élénkítésére évenkint 6 drb aranyat tűzött ki pályakérdésekre, és a nyomtatásban is megjelent „Római káté“ fordítóit 300 frttal jutalmazta. Hasonlóképen volt ha nem is mivelője, de mindenesetre pártfogója az archaeologiának, kivált a kér. mürégészetnek. Az akadémiai archaeologiai bizottság eszközlésére megengedte, hogy a tót-laki templom oltárszárnyai, valamint a háshágyi és más régi miseruhák a magy. nemzeti múzeumnak átadassanak; a veleméri templomnak végromlástól való megóvását pedig anyagi áldozattal is foganatositá. Miután 1868-ban valóságos belső titkos tanácsossá neveztetett, életének hátralevő napjait, testileg meggyengülve, többnyire félrevonultan szt. elmélkedések s az ájtatosság gyakorlataiban, vagy olvasgatva szerette tölteni. Meghalt 1869. évi február hó 19-én. Végrendeletileg a következő alapítványokat tette : a szombathelyi polgári gyámoldának 500 frtot, a kórháznak 300 frtot, a gymnasium segély-egyletének 100 frtot, a Szt.-István társulatnak 500 frtot, a Szt.-László társulatnak 500 frtot, alapitványi szent-misékre a Szent- Ferenczrendüeknek 390 frtot stb.
