A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)
A Magyar Püspöki Kar körlevele a Szentévre engedélyezett búcsúról Krisztusban Szeretett Híveink! Az új egyházi év kezdetén örvendetes hírrel állunk híveink elé. Szentatyánk, VI. Pál pápa „búcsú adományával“ gazdagítja meg azt a kegyelmi esztendőt, melyet az 1975-ben esedékes jubileumi Szentévet megelőzően már ]9~4-re engedélyezett, ahogy azt a magyarországi Katolikus Püspöki Kar ez év Pünkösd vasárnapján közös pásztorlevelében meghirdette. Most teljes szövegében ismertetjük „búcsú adományának“ okmányát: „Az Apostoli Penitenciária a Szentatya megbízásából engedélyezi, hogy az idei Advent 1. vasárnapjától kezdve a Szentév ünnepélyes római megnyitásának napjáig a különböző helyi Egyházak hívei a következő búcsúkban részesülhetnek: 1. Teljes búcsút nyerhetnek mindazok, akik a Püspöki Konferenciák által megállapítandó időkben jámborul elzarándokolnak a székesegyházukba vagy a helyi Ordináriusok által kijelölt más szentélyekbe, melyekben ünnepélyes közös istentiszteletet tartanak. 2. Teljes búcsút nyerhetnek ugyancsak a Püspöki Konferenciák által megállapítandó időkben, ha csoportosan (pl. családok, diákok, munkások, alkalmazottak és önálló foglalkozásúak, jámbor társulatok) a székesegyházukat, vagy a helyi Ordináriusok által kijelölt más szentélyeket meglátogatnak és ott valamelyes időt jámbor áhítatban töltenek, befejezésül pedig elimádkozzák vagy eléneklik az Űr imádságát, az Apostoli Hitvallást és segítségül hívják a Boldogságos Szűz Máriát. 3. A teljes búcsút elnyerhetik azok is, akiket betegség vagy más súlyos ok akadályoz, ha lélekben csatlakoznak a jámbor zarándoklathoz és imádságaikat, valamint szenvedéseiket Isteunek felajánlják. Kelt Rómában a Szent Penitenciária Székhelyén, 1973. szeptember 23-án.“ Ezt a „búcsú ajándékot“ a Szentatya kegyelmi segítségnek szánta azoknak, akik hisznek és reménykednek abban, hogy a jubileumi szent idő mindnyájunk számára az isteni kegyelem és áldás bőségesebb kiáradása lesz. Szentatyánkkal együtt mi is elgondolkozunk azon: vajon mi katolikusok egész lélekkel tudunk-e majd válaszolni a „búcsú ajándékában“ megnyilvánuló isteni jóság és szeretet felhívására, A Szentév eredményessége azon múlik, — Kedves Hívek — hogy mennyire érijük meg és tesszük magunkévá a jubileumi esztendő célkitűzéseit : a megtérést, a kiengesztelődést és az általános megújulást. Ezért kell hangsúlyozni, hogy mindenek előtt jól ismernünk kell az Egyház tanítását a búcsúkról, mely Krisztus kinyilatkoztatására támaszkodik. Krisztus ezekkel a szavakkal indította útjára az Egyházat: „Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek tehát...“ (Máté 28, 18). Az Egyház értelmezsése szerint ez azt jelenti, hogy Krisztus megváltói érdeme az isteni kegyelem kimeríthetetlen kincsestárát szerezte meg az Egyház számára és ebből a kincstárból nyújt nekünk segítséget az Egyház a búcsúkon keresztül. A búcsú ezért nem más, mint a Krisztus érdemeiből az Egyház kincstárában őrzőit és a hívekre kiáradó isteni kegyelem, amely hozzásegíti az embereket, hogy bűneikből megtérve olyan tökéletes szeretetet tudjanak felindítani magukban, amely így nemcsak az istengyermekség jogát adja vissza a számukra, hanem a bűn további következményeit, az ideigtartó büntetést is eltörli részben, vagy egészben. A katolikus hit tudósok minden korban egybehangzóan tanították, hogy a tökéletes Isten
