A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)
1 3 V. Gazdasági és melléképületek Istálló Présház Nyitott szín Kocsiszín Dohánypajta Téglából épült tyúkház Fagóré Sertésszállás, hizlalda Háztáji vegyes ól Fáskamra fából Baromfi vagy disznóól fából Léckerítés Faoszolopos sodronykerítés Téglakerítés 25 cm vastag Téglakerítés féltégla vastagságban, erősítő pillérekkel Nem biztosíthatók ezen egységárak alapján a kiemelt műemlék épületek, valamint egy<..b nagyértékű egyházi épületek (székesegyházak, püspöki székházak, stb.). Ezekre külön értéke lés alapján kell megállapítani a biztosítási öszszeget. c) A légköbméter mennyiség és a megfelelő légköbméter egységár szorzata adja az épület értékét, ami megegyezik a helyes biztosítási összeggel. A későbbiekben részletezett kártérítés miatt kívánatos, hogy mindkét tényező (légköbméter mennyiség és alkalmazott egységár) helyesen legyen megállapítva. Ennek érdekében elrendeljük, hogy a körlevél kézhezvétele után AZONNAL MÉRJÉK FEL a biztosításra kerülő épületeket és állapítsák meg, melyik egységár kategóriába sorolandók be a templomok, ill. milyen egységárak kerülnek alkalmazásra az egyéb épületeknél. Ezeket a felmérési részadatokat (szélesség, hosszúság, magasság, toronynál ugyanez) egyszerű vázrajzon feltüntetve és a kiválasztott kategóriát, ill. egységárat MARCIUS 15-IG küldiék be az Egyházmegyei Hatósághoz. Jelezzék azt is, hogy az ingóságokat milyen csoportosításban és milyen összegre biztosítják. Az egyedileg biztosított tárgyakat külön sorolják fel, megjelölve az értéket is. 6. Káresetek rendezésekor az alábbi eljárást kell követni: a) Kár esetén 24 órán belül jelentést kell tenni az ÁB illetékes járási fiókjához. Ugyanakkor jelenteni kell a kárt az Egyházmegyei hatósághoz is, jelezvén azok milyenségét és hozzávetőleges összegét. b) Ha templomoknál és egyéb épületeknél a tényleges légköbméter és a helyes egységár lett alkalmazva a biztosítási összeg megállapításánál, akkor a Biztosító a biztosítási összeg erejéig a teljes kárt megtéríti. Ha a kötvényben szereplő biztosítási összeg a biztosított vagyontárgy értékénél kisebb, az AB olyan arányban nyújt kártérítést, ahogyan a biztosítási összeg a vagyontárgy káridőponti értékéhez aránylik, vagyis aránylagos (pro rata) 250 — 300 250 — 300 70 — 80 140 — 160 150 — 200 200 — 250 450 — 500 Ft/fm 250 — 300 Ft/m3 250 — 300 „ 60 — 80 „ 60 — 80 „ 100 — 130 Ft/fm 70 — 100 „ 400 — 450 „ 300 — 350 „ kártérítés alkalmazására kerül sor. Ez adódhatik abból, hogy az épület légköbmétere tévesen lett megállapítva, vagy nem a helyes kategória, ill. egységár lett alkalmazva. A biztosítás felvételénél tehát mindkettőre ügyelni kell, ugyanakkor kerülni kell a túlbiztosítást is. Fontos érdeke fűződik a biztosított félnek ahhoz, hogy a biztosítási összeg helyesen legyen megállapítva. c) Az ÁB a kárt a vagyontárgy káridőponti értékében téríti meg. A káridőponti érték az azonos minőségű és rendeltetésű épület vagy tárgy újraelőállítási költségéből kerül kiszámításra az időközi avulás leszámításával. Templomoknál az ÁB a következő avulási %-ot alkalmazza : a templom kora az avulási % évente 0— 40 év 0,3 o/o 41— 80 év 0.4 % 81—120 év 0,5 % 120 év felett 0,6 % Az avulási %-ok lépcsőzetesen kerülnek alkalmazásra. (Pl. 120 éves templomnál 48 % kerül levonásba.) Fenti %-ok maximális avulást vesznek figyelembe. Ha tehát a templomot időközben részben vagy egészben felújították, restaurálták, a karbantartás mértékének megfelelő tényleges helyzetet kell alapul venni az avulási % alkalmazására. Ezért elrendeljük, hogy a felújításokat az alapleltárba és a Historia Domusba jegyezzék fel összegszerűen és rövid összefoglaló leírással az időpont megjelölésével, hogy a felújítás és annak mértéke bizonyítható legyen. Ezt visszamenőleg is tegyék meg a legutóbbi tatarozásról. A templomi ingóságok (pl. orgona) javítását is fel kell ugyanígy jegyezni. Nem templomoknál az Általános Biztosítási Szabályztában előírt avulási %-ot alkalmazza az ÁB, de a felújítások ez esetben is beszámítandók. Épületkároknál — a viharkár kivételével — nem számít fel az ÁB avulást, vagyis az épület újraelőállítási költségének megfelelően téríti
