A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)

KÖRLEVÉLI RENDELKEZÉS A PAPSÁGHOZ AZ ÜNNEPREFORMMAL KAPCSOLATBAN

Lelkipásztorkodó papságunk bizonyára tapasztalta azokat a lelkiismereti nehézségeket és problémákat, melyek híveink lelkében a parancsolt ünnepek megülésével kapcsolatban támadtak. Míg ugyanis egyrészről az Egyház e napon súlyos bűn terhe alatt megkívánja a köznapi munkától való tartózkodást és a szentmisén való részvételt, másrészt az élet napjainkban úgy alakult, hogy e napok munkanapokká lettek, éspedig nemcsak nálunk, hanem más nyugati országokban is, ami e napok megülését nagyon nehézzé teszi. Bár e nehézségek legtöbb esetben fölmentenek az ünnepek megülése alól, mégis sokan nyugtalankodnak ilyen esetekben az ünneplés elmulasztása miatt. Ezért a Magyar Katolikus Püspöki Kar, hosszas és körültekintő megfontolás után úgy döntött, hogy kéri az Apostoli Szentszéktől a parancsolt ünnepek nagy részére azok megünneplésének kötelezettsége alóli fölmentést. E kérést az Apostoli Szentszék teljesítette. Az arra illetékes S. Congregatio pro Clericis 1972. december 7-én kelt 141 166/1. sz. indultumával a következőképpen rendelkezett :

1. Az eddig fennálló kilenc parancsolt ünnep közül három, u. m. Vízkereszt, Urunk mennybemenetele (Áldozócsütörtök) és Űrnapja a liturgikus szabályok („Normae universales de Anno liturgico et de Calendario” 7. pontja) értelmében vasárnapra tétetnek át, éspedig:

a) Vízkereszt a január 2—8. közé eső vasárnapra,

b) Urunk mennybemenetele Húsvét 7. vasárnapjára, és

c) Űrnapja a Szentháromság főünnepe utáni vasárnapra.

2. Három ünnep, úgymint Karácsony (dec. 25.), Űjév (jan. 1.) és Nagyboldogasszony (aug. 15.) megmarad eddigi napján, mint parancsolt ünnep.

3) Végül három ünnep, u. m. Szeplőtelen Fogantatás (dec. 8.), Szent Péter és Pál apostolok (jún. 29.) és Mindenszentek (nov. 1.) megszűnnek parancsolt ünnepek lenni. Ahol e három napon a hívek ünnepelni akarnak, számukra legalább este mondjanak ünnepi misét.

Ezzel a redelkezéssel kapcsolatosan a következőket jegyezzük meg: az 1. pontban említett három ünnep nem töröltetett el, hanem mindenestől (a zsolozsmával és a misével együtt) áttétetik a jelzett vasárnapokra, éspedig éppen azért, hogy azon a hívek lehetőleg mind résztvehessenek éspedig együttesen. Az ezzel kapcsolatos változtatásokat a direktóriumban jelezzük. Ezért tehát ezeket az ünnepeket előbbi napjukon nem ünnepeljük a templomban, hanem köznapi miserend lesz.

Budapest, 1973. március 15.

A 2. pontban említett három ünnep mindenben megmarad a régi rend szerint. E három ünnep közül kettő, u. m. karácsony és újév államilag is munkaszüneti nap, amikor tehát semmi akadálya annak, hogy a hívek azokat az Egyház előírása szerint megünnepeljék. A harmadik ünnep, Nagyboldogasszony, a közéletben munkanapnak számít. Aki tehát e napon dolgozni köteles és nagyobb nehézség nélkül nem jöhet templomba, lelkiismeretében föl van mentve a misén való részvételtől és a munkától való tartózkodástól. Akinél azonban ilyen akadály nem forog fenn, köteles ezt az ünnepet is megülni az Egyház előírása szerint.

A 3. pontban említett három ünnep megszűnt parancsolt ünnep lenni. Ahol azonban a hívek nagyobb számban jönnek a templomba, ott a helyi körülmények figyelembevételével, este mondandó mise homiliával.

(Sőt, amennyiben a hívek délelőtt folyamán is nagyobb számban jönnek templomba, megtartható az ünnepi miserend. Ugyanígy a már előbb, X. Pius pápa által eltörölt ünnepeken is megtehető ez.)

Egyébként ezzel egyidejűleg közös körlevelet is adunk ki, mely felolvasandó a híveknek. Különösen hangsúlyozzuk a híveknek, hogy az Egyház ezzel korántsem akarja leépíteni az istentiszteletet, csak könnyíteni akar azok lelkén, akiknek számára nehézséget okoz megülni azokat az ünnepeket, melyeken dolgozniok kell. Ez egyébként sem új dolog. A történelem folyamán sokszor változott az ünnepek száma. A múltban már X. Szent Pius pápa 1912-ben leszállította az ünepek számát, éppen a modern viszonyokra való tekintettel. Azonkívül sok más, főleg nyugati országban már régebben leszállították, vagy egészen el is törölték azokat az ünnepeket, melyeket nálunk a legújabb időkig megültek. Megmagyarázhatjuk és hangsúlyozzuk is híveinknek azt, hogy a templom mindennap nyitva áll számukra, a szentmisét mindenap bemutatjuk, és nagyon jól teszi az, akinek módjában van, hogy köznapokon is résztvesz a szent áldozaton. És főleg arra buzdítsuk őket, hogy vasárnapokon és a megmaradt parancsolt ünnepeken minél nagyobb számban jöjjenek templomba, és buzgó apostokodásukkal hozzanak el minél többeket magukkal, hogy megteljék az Űr háza és mindannyian közös szívvel és nyelvvel dicsőítsük Istent és az ő szentjeit. A vasárnap és a parancsolt ünnepek valóban az Űr napjai legyenek, amikor a pihenés mellett törekedjünk Istenhez közelebb jutni, a lelkiekben elmélyülni.

Ha mindezt sikerül híveikkel megértetni, akkor ez a most adott engedmény is csak a lelkek javára fog válni.

Magyar Katolikus Püspöki Kar

Fk.s Kováts Géaa бооо db 73137o Petőfi Nyomda Kalocsa