A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)

PÜSPÖKKARI KÖRLEVÉL A KÖTELEZŐ ÜNNEPEK

Új RENDJÉRŐL

Kedves Hívek!

Jól tudjátok, hogy keresztény életünkben milyen fontos szerepe van a vasárnapok és ünnepnapok megszentelésének. Most azért fordulunk hozzátok, hogy hírül adjunk egy fontos változást ünnepnapjaink rendjében. A Magyar Püspöki Kar kérésére a Szentatya úgy intézkedett, hogy hazánkban ezentúl a következő három ünnep legyen kötelező: december 25, karácsony első napja, Urunk születésnapja, —január elseje, újév napja, Máriának, az Istenanyának ünnepe, — valamint augusztus 15, Nagyboldogasszony napja, Szűz Mária Mennybevételének ünnepe. A jövőben tehát a vasárnapokon kívül csak e három ünnepen kell minden katolikus hívőnek résztvennie a szentmisén és körülményeihez képest tartózkodnia a hétköznapi munkától.

Három ünnepet a jövőben nem a megszokott naptári napjukon, hanem vasárnapon kell megülnünk. Ezek: Vízkereszt, Urunk megjelenésének ünnepe (eddig január 6. ezentúl a január 2—8. közötti vasárnapon), Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe, és Űrnapja, Krisztus Testének és Vérének ünnepe, — a rákövetkező vasárnapon.

További három ünnep, mely eddig kötelező jellegű volt nálunk, ezentúl csak tanácsolt ünnep lesz: december 8, Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, június 29, Szent Péter és Pál apostolok ünepe, valamint november 1, Mindenszentek ünnepe. E három napon nem kötelező tehát, csak ajánlatos a szentmisén való részvétel, kinek-kinek lehetősége és buzgósága szerint.

Néhány szóval szeretnénk megmagyarázni nektek, miért volt Szükség erre a változásra, a kötelező ünnepek számának csökkentésére. Püspöki Karunk gondosan mérlegelte kérését és azért terjesztette elő a Szentatyának, mert ezzel is lelkipásztori szempont vezette és a hívek lelkiismereti terhein akart könnyíteni. Mindnyájan jól tudjátok ugyanis, hogy hosszú idő óta hazánkban számos kötelező egyházi ünnep munkanap. Így a legtöbb hívő számára nriiéz terhet jelentett a napi munka előtt vagy után a szentmiseáldozaton való részvétel. A három vasárnapra helyezett ünnep közül az egyiket, Űrnapját, a plébánia körmenetekkel eddig is vasárnap ünnepelte, a másik kettő Vízkereszt és Áldozócsütörtök pedig szintén az Űr ünnepei, így nem zavarják a vasárnapokon, az Űr napjain való ünneplésükkel liturgiánk Krisztus központú felépítését. A keresztény ember számára ugyanis az igazi ünnep a vasárnap, amikor az értünk önként vállalt szenvedésből és halálból életre kelt Urunkat, Jézus Krisztust ünnepeljük, hétről-hétre részesei vagyunk húsvét misztériumának (titkának).

A három tanácsolttá minősített ünnep: december 8, június 29 és november 1, a szentek ünnepei közé tartoznak. Megünneplésük ezentúl ajánlott, de nem kötelező,

A három megmaradt kötelező ünnep pedig

részben állami munkaszüneti napra esik, megünneplésük tehát nem okoz gondot, részben pedig, augusztus 15, Nagyboldogasszony ünnepe esetében olyan ősi Mária ünnep, és olyan ősi magyar hagyománya van megünneplésének, hogy semmiképpen nem tartottuk illendőnek és alkalmasnak eltörlését. Nagyboldogasszony napjához fűződik többek között Szent István felajánlásának emléke is, amellyel hazánkat a Boldogasszony oltalma alá helyezte.

Végezetül szeretnénk felhasználni az alkalmat arra, hogy figyelmeteket felhívjuk a keresztény ünnepek és vasárnapok megünneplésének jelentőségére. Azt szeretnénk ugyanis, ha nem a parancsnak engedelmeskedve csupán, hanem egyre inkább belső meggyőződésből és igényből törekednétek az ünnepnapok gyümölcsöző felhasználására. Az ünnepek száma, rendje az Egyház története folyamán sok változáson ment keresztül, de mindig lényeges szerepet töltöttek be a vasárnapok és az ünnepek keresztény életünkben. így lesz ez a jövőben is, sőt reményeink szerint ez még csak jobban elmélyül majd bennetek. „Az ember általában munkájával tartja fenn a maga és családja életét, munkája révén társul testvéreivel és szolgálja őket, ezzel gyakorolhatja az igazi szeretetet, sőt az isteni teremtés tökéletesítésének is munkatársává válhat” — hideti a II. Vatikáni Zsinat (Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstituciójában, 67. pont). Ez a munka azonban csak akkor kapja meg Isten áldását, csak akkor keresztény tanuságtétel, ha olyan vallásos pihenőnapok szakítják meg, melyek nemcsak a test, hanem a lélek, a teljes ember felüdülését és töltekezését is szolgálják.

Az ünnepen a keresztény ember a munka világából ugyanis átlép egy másik világba, egy másik magasabbrendű tevékenységbe. Az ünneplőbe öltözött embernek szinte megújul a külseje, félretéve minden földi gondot megnyílik az Istennel való találkozásra, az ünnepben megnyilatkozó Isten megtapasztalására, az eucharisztikus áldozatban való teljes és cselekvő részvételre, a családon belüli beszélgetés révén pedig az Isten szeretetének és ismeretének elmélyítésére.

Az ünnepi ebéd, a gondolatok kicserélése, az olvasás, a zene, a játék, a színház, a séta, a sport, stb. mind-mind termékenyítőleg tartoznak hozzá a keresztény ünnepléshez.

Ezért van szükségünk a vasárnapokra és keresztény ünnepeinkre. A bibliai teremtéstörté-