A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 546 1973. sz. Szentírás vasárnapja „Az Egyház mindemkor tisztelte a Szenjtírást, mint magát az Űr testét is, hiszem főleg a szent liturgiában szüntelenül veszi, és nyújtja ia híveknek az élet kenyerét mind Isten igéjének, mind Krisztus testének asztaláról. Az isteni inaitokat a szentihagyománnyal együtt mindig a bit legfőbb szabályának tartotta és tartja, mert ezek a prófétáknak meg az apostoloknak szavaiban a Szentlélek hangját szólaltatják meg, hiszen Istentől vannak sugalmazva, egyszer s mindenkorra vannak írásiba foglalva, és így változatlanul közvetítik magának Istennek igéjét.” (Hitltani rendelkezés Az Isteni Kinyilatkoztatásról. 21.) A II. Vatikáni Zsinatinak ez a megállapítása szolgáljon mindnyájunk számára előkészületül, hogy méltón tudjuk ebben az esztendeiben is megünnepelni a Szentírás vasárnapját. Direktóriumunk jelzi, hegy szeptember utolsó vasárnapján — 30-án — lesz a Szentírás vasárnapja. Egyik legfőbb és legiszenjtébb kötelessége a püspöknek és segítőinek az igehirdetés. Ennek mindig a Szentírásból kell táplálkoznia, az Isten szava az igehirdetés örök forrása. A mennyei Atya szól hozzánk, beszélget velünk, mint fiaival. Isten szava erő és hatalom, támasz és táplálék, élet és kegyelem. Ezt kell minél jobban megismernünk, olvasnunk és megszeretnünk, ismertetnünk és megszerettetnünk. Miniden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy a Szentírás ismeretében elmélyítsük híveinket. Egyházunk, a megtestesült Ige jegyese mindent megtesz, hogy fiait szüntelenül erősítse Isten szavával. Egész igehirdetésünk központi gondolata és mondanivalója a Szenitírás. Ne csak utaljunk a Szentírásra, ne csak beszéljünk a Szentírásról, hanem hirdessük magát Isiben szavát. Itt Isteni nyilatkoztatja ki magát. Ö rendelkezett úgy végtelen jóságában, hogy amit minden nép üdvösségére kinyilatkoztatott, az maradjon meg minden időire csorbítatlanul, adják tovább minden, nemzedéknek. A földön vándorló Egyház számára az Ő- és Újszövetség mintegy tükör, ebben szemléli Istent, míg el nem jut odáig, hogy színről színre megláthassa Öt. Szent hitünk a Szentlélek segítségével bontakozik ki a Szantírásban. Az Isten, aki a múltban szól/t hozzánk, most is beszél velünk állandóan szeretett Fiának Jegyese útim, az evangélium élő szava hangzik fel az Egyház ajkán, ez vezeti el a hívőket a teljes igazságra, hogy Krisztus igéje bőségesen lakozzék bennünk. Isten egész szent népe 1973. az ö szavához ragaszkodik, amikor pásztoraival egyesülve .áUhaitaitcsan kitart az apostolok tanításában és közösségében a kenyértörésben és az imádságban. A Szentíriásból fakad a pásztorok és hívek páratlan egyetértése a reánk ,áthagyományozott hit megtartásában, gyakorlásában éis] megváltásában. Az egyházi tanítóhivatal Isten szaván őrködik. A Szentlélek vezetésével isteni parancs alapján áhítaboean hallgatja, szentül őrzi és hűségesen kifejti a Szemtírást. Köztünk él tovább Krisztus valóságosan az Oltáriszienjtségben, de szavával is köztünk él a Szentírásban. Reá épül, mint örök alapra a keresztény hittudemány. Isten igéjéből meríti rendíthetetlen erejgt, belőle ifjodik meg állandóan, miközben a hit fényénél kutatja a Krisztus titkában rejlő teljes igazságot. A Szentírás tanulmányozása a hittudománynak mintegy a lelke. A Biblia szavából kap mindig táplálékot az igehirdetés, a hitoktatás, a keresztény tanítás, az egész lelkipásztori munka. Szakadatlan buzgósággal kell olvasnunk, tanulmányoznunk a szent iratokat, szomorú lenne, ha Krisztus papja Isten igéjének pusztán külső, lélektelen hirdetőjévé válnék, ment belsőleg nem hallgatója. Aki a Szentírást nem ismeri, Krisztust nem ismeri. Minden papnak súlyos kötelessége, hogy a reá bízott híveket alkalmas módon oktassa a Bibliának, különösen az evangéliumoknak helyes használatára, igaz megértésére. Isten igéjének olvasásával és tanulmányozásával az emberek szívét töltse el egyre jobban a kinyilatikoz|tatásnak az Egyházra bízott kincse. Amint iaz Oltáriszentség állandóan táplálja az Egyház életét,'így remélhetjük a lelki élet új fellendülését Isten szavának, a Szentírásnak a megnövekedett tiszteletéből. A II. Vatikáni Zsinatnak ezekkel a gondolataival készülődjünk méltó módon az idei .Szentírás vasárnapjára. 547 1973. sz. Betegek kenete szertartásának megújítása Szentsége» Atyánk, VI. Pál pápa Sacram unctionem infirmorum kezdetű apostoli konstitúciójáhan 1972. november 30-{án rendelkezejöt a betegek kenete szentsége szertartásának megújításáról. Előbb felsorolja a szentség dogmatikus alapjait, majd hivatkozik a II. Vatikáni Zsinatra, mely kimondta a következőket: „Az utolsó kenet, amely betegek kenőiének is nevezhető^ és e kifejezés megfelelőbb is, nem csupán azok szentsége, akik halál- 21
