A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)

A megtestesülés titka éppen ezt a csodálatos örömhírt adja tudtunkra: Isten eljött hozzánk, hogy elmondja nekünk: személyesen találkozhatunk vele, mert Ö magára vállalta az emberi testet, az emberi sorsot. ,,Az örök élet — mondja Szent János — amely az Atyánál volt megjelent nekünk, mi találkoztunk vele. Tanúságot teszünk nektek róla, hogy örömötök teljes legyen. Amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott, az élet Igéjét hirdetjük nektek”, (v. ö.: 1 Jn 1, 1—4.). Ebből az igazságból következik, hogy Isten azt akarja, hogy minden gyermeke megismerje őt, találkozzék vele, mégpedig mindenki a maga mértéke szerint.

Az Istennel való találkozás a szeretet. Aki a szeretettel találkozik és megtapasztalja azt, az ennek révén találkozik az Istennel. Aki pedig élete útján önzésre talál, azt a szeretet hiánya, mintegy megfosztja Istentől. Olyan mértékben, ahogyan megközelítjük felebarátunkat az őszinte szeretettel, és éppen ézen őszinte szeretet által az, akit szeretünk találkozik Istennel, átéli Istent, Isten jelenik meg az életében.

Ez az Istennel való találkozás minden körülmények között megvan, ahol valakit szeret a felebarátja. Sajnos fordítva is igaz: akit nem szeretnek, az meg van fosztva ettől az Istennel való találkozástól. Megvan tehát az a nagy képességünk, hogy elvigyük testvéreinknek ezt az élő valóságot oly módon, hogy szeretjük őket. Az, aki szeretetet kap tőlünk átéli, megtapasztalja Isten közellétét. Isten ebben a formában valósítja meg tervét.

Isten tervét utasítom tehát vissza, ha kizárom környezetemet a szeret'etből. Isten tervében, amely az egész világra kiterjed, van egy kis kör — ami az egészhez képest talán jelentéktelennek tűnik — az én mindennapi életem: családom, barátaim, munkahelyem, környezetem. Ha ezt a kis kört megfosztom a szeretettől, azaz nem szeretem testvéreimet ott, ahol vagyok, kizárom őket Isten működéséből. Ebben a kis körben felebarátaim számára pótolhatatlan vagyok. Azzal, hogy a férj szereti feleségét, a feleség szereti férjét, Isten jelenlétét hozza el neki, ami pótolhatatlan. Ez az alapja annak, hogy a szülők szeretik gyermekeiket és a gyermekek szeretik szüleiket. A világiak apostolkodásáról szóló zsinati határozat is ezt írja erről: ,,A keresztény hitvestársak a kegyelem munkatársai és a hit tanúi egymásnak, gyermekeiknek és a család egyéb tagjainak. Gyermekeik számára ők a hit első hirdetői és oktatói” (11. pont). Tehát Istent mutatják meg és adják egymásnak a szeretet által.

De nemcsak a családi körben, hanem tágabb környezetemben, munkahelyemen is az emberszerető Isten arcát kell megmutatnom a szeretet cselekedeteinek gyakorlása által. Hivatásom, foglalkozásom teljesítése az az eszköz, amellyel Istent ajándékozhatom embertársaimnak. így tanít erről a II. Vatikáni zsinat: „A hívek megszentelik és Krisztusban megelevenítik a világot. Az egész világi élet hitből, reményből, szeretetből fakadó tanúbizonyság. Ez az egyéni apostolkodásnak különleges formája és nagyon korszerű jele, mert láthatóvá teszi a híveiben élő Krisztust”. (Világiak apostolkodása 16. pont).

Igazságban és szeretetben élni, hűen Krisztushoz mindennap és mindenütt, családomban, barátaim között, hivatásom teljesítésében, ez a karácsonyi program. Ez az én válaszom Isten végtelen nagy szeretetére, amely karácsony titkában tárult fel előttem. Talán kevés az eredmény, de ha kitartóan folytatom ezt az életet a megtestesülés folytatódik. Mielőtt Jézus megkezdte nyilvános működését és Istenről beszélt Galileában és Júdeábán, harminc évig ismeretlenül élt Názáretben. De akik találkoztak vele, akik beszéltek, vagy dolgoztak vele Istennel találkoztak, bár nem tudták ezt. Legyen az én életem is ilyen názáreti élet. Krisztus szeretete, az igazi szeretet, közvetlen és személyes felhívás mindegyikünkhöz, hogy tegyük teljessé a megtestesülést, vagyis jelenvalóvá Istent az emberek életében.

Ezekről elmélkedjünk, amikor boldog karácsonyt kívánunk szeretteinknek. így tartalma és értéke is lesz jókívánságunknak. Karácsonyi magatartásunkat egy sokat szenvedett ember így foglalta össze: Kerestem Istenemet és visszavonult előlem. Kerestem a lelkemet és nem találtam. Kerestem a testvéremet és megtaláltam mind a hármat. Ezt éljük, ezt váltsuk valóra egy egész életen át.

Kérem a Tisztelendő Testvéreket fenti beszédemet ádvent IV. vasárnapján, dec. 24-én tolmácsolják a híveknek is.

16621972. sz.

Beszámoló az egyházmegyei papi szenátus üléséről.

Az Egyházmegyei Papi Szenátus őszi ülését szeptember 18-án tartotta meg a püspökvárban. A gyűlés a korszerű homilia és a felnőtteknek szóló katekézis témáit tárgyalta.

Az ülés a Főpásztornak 3 javaslatot tett:

1. Buzdítsa a paptestvéreket arra, hogy vezessék be a felnőttek katekézisét, ahol csak mód van rá.

2. A szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatban mindenütt tartsanak katekézist.

3. A Főpásztor szorgalmazza, hogy készüljön nagy példányszámban, rövid, néhány oldalas jegyesoktatási, elsőáldozási, bérmálási, valamint Jézus életét és a legfontosabb hitigazságokat tartalmazó könyvecske, hogy ezt híveink kezébe adhassuk.

Mivel az 1969-ben választott Papi Szenátus megbízatása lejárt, új választás vált szükségessé. Ennek módozatát külön köriratban közlöm.

1663 1972. sz.

Bérmautak 1973-ban tavasszal és őszszel.

1973. évben tavasszal a Szentgotthárdi és a Vasvári esperesi kerületekben, ősszel a Szombathelyi Alsó és Felső esperesi kerületekben tervezem a bérmautakat. — Ugyancsak jövő évben Zalaegerszegen is és Sarvárott is szeretném a bérmálás szentségét kiszolgáltatni.

— 42 —