A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)

kének hozzájárulásával — a hívek számára is misézhet (tehát binálhat). Ezt a hozzájárulást ezennel megadom (Ált. Rend. 158. d. pont).

2. A koncelebránsok mindegyike a saját külön szándékára misézhet, és ezért stipendiumot fogadhat el.

3. Az együttmisézés legfontosabb szabályai:

a) Bevezető szertartás. Az ige liturgiája.

Az egvüttmisézők ugyanúgy öltöznek fel, mint amikor egyedül miséznek. Ha azonban nincs elég miseruha, a kazulát elhagyhatják. Elég csak stólát felvenniök. A főcelebráns ilyen esetben is kazulát viseljen. (161. p.).

Az oltár előtt kettesével tisztelegnek, megcsókolják az oltárt, majd a szédeszhez mennek (163. p.). Itt a főcelebránshoz igazodva ülnek vagy állnak. Ha a misében nincs diákonus. egyik koncelebráns olvashatja az evangéliumot. A homiliát rendszerint a főcelebráns mondja, de megkérheti erre az egyik koncelebránst is (164. és 165. p.).

b. Az Eukarisztia liturgiája.

A koncelebránsok a felajánlás végén (Orate fratres’-kor) az oltárhoz mennek (167. p.).

A prefációt egyedül a főcelebráns mondja, a Sanctus-t viszont közösen (168. p.).

Az eukarisztikus imádság alatt a különféle gesztusokat — némely kivételtől eltekintve — a főcelebráns végzi. A szövegeket viszont pl. a III. eukarisztikus imádságban (megtalálható az újabb kiadású imakönyvekben) az alábbiak szerint mondják:

,.Valóban szent vagy”: egyedül a főcelebráns mondja, kitárt karral (183. p.).

A „Kérve kérünk tehát” résztől a „Tekints, kérünk” részig bezárólag mindent együtt mondanak a koncelebránsok, mégpedig:

1. a „Kérve kérünk tehát” imát az obláták fölé kiterjesztett kezekkel;

2. az „Ő ugyanis” és „A vacsora után” részeket összetett kézzel;

3. az Ür szavait, ha megfelelőnek látszik, az ostya és a kehely felé nyújtott jobb kézzel; a felmutatott szentostyára és kehelyre föltekintenek, majd pedig mélyen meghajolnak;

4. az „Annak emlékét” és a „Tekints, kérünk” szakaszokat kitárt karral (184. p.).

A közbenjárások: ,,Ö tegyen minket” és „Kérünk, Istenünk” rábízhatok egy-egy koncelebránsra, aki egyedül, kitárt karral és hangosan végzi ezeket az imákat (185. p.).

Az eukarisztikus ima záródoxológiáját a főcelebráns mondja vagy az összes koncelebránsok a főcelebránssal együtt. (191. p.).

c. Az áldozás rítusa.

A záródicsőités után a főcelebráns összetett kézzel mondja a Miatyánk előtti felhívást, majd kitárt karral a koncelebránsokkal és a néppel együtt az Űr imáját (192. p.).

A „Szabadíts meg” imát csak a főcelebráns mondja, kitárt karral. Az együttmisézők és a nép a záróakklamációt mondják: „Mert tiéd az ország” (193. p.).

A szerpap vagy az egyik koncelebráns felhívása „Engesztelődjetek ki szívből egymással” után a

pax átadása következik. A főcelebráns átadja a pax-ot a tőle jobbra illetve balra álló koncelebránsnak, ők pedig tovább adják a mellettük állóknak stb. (194. p.).

Amíg éneklik vagy mondják: „Isten báránya”, a főcelebráns megtöri a szentostyákat a koncelebránsok (áldozok) számára. Ebben a koncelebránsok is segíthetnek neki.

Miután az egyesítés (immixtio) megtörtént a főcelebráns egyedül csendben mondja az „Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia” vagy az „Uram, Jézus Krisztus, szent tested és véred” kezdetű könyörgést.

Az áldozás szertartásának a következő 3 változatát ismertetem a T. Testvérekkel.

I. A főcelebráns kezébe veszi a szentostyát, a paténa fölött kissé felemelve tartja, és a nép felé fordulva mondja: „íme, az Isten báránya.” A koncelebránsok és a nép folytatják: „Uram nem vagyok méltó”.

Ezután a főcelebráns a szokott módon veszi magához az Űr szent testét és vérét. Vigyáz azonban arra, hogy a szent vérből elegendő maradjon a koncelebránsok áldozásához.

A főcelebráns az oltár bal oldalára áll. vagy pedig a szédeszhez megy. A koncelebránsok egymás után az oltárhoz jönnek, térdet hajtanak, és a kézbevett partikulát a szent vérbe mártják. A paténát ajkuk alá tartva magukhoz veszik a bemártott szentostyát, és (térdhajtás nélkül) ülőhelyükhöz mennek, mint a szentmise elején (206. p.).

II. A főcelebráns mindkét szín alatt megáldozik. de vigyáz arra, hogy a szent-vérből elegendő maradjon a koncelebránsok áldozásához.

Miután a főcelebráns megáldozott, az oltár bal oldalára lép vagy a szédeszhez megy. A kelyhet az oltár jobb oldalára helyezik egy másik korporáléra.

Ezután egyenkint jönnek a koncelebránsok, az oltár közepe előtt térdet hajtanak, magukhoz veszik a szent testet, majd az oltár jobb oldalára lépnek, és ott isznak a szent vérből. A kehely szélét minden alkalommal meg kell törölni a purifikatóriummal. Az áldozás után a koncelebránsok a szédeszhez mennek (205. p.).

III. Az „Uram, Jézus Krisztus” kezdetű imák után a főcelebráns térdet hajt, és kissé oldalt áll. A koncelebránsok egymás után az oltár közepéhez mennek, ott térdet hajtanak, Krisztus testét az oltárról tisztelettel jobb kezükbe veszik, bal kezüket pedig a szentostya alá tartva visszatérnek helyükre. De maradhatnak a helyükön is. Ebben az esetben a főcelebráns (vagy egyik koncelebráns) körbeviszi előttük az áldoztató edényt, és abból mindegyikük kivesz egy partikulát (197. p.).

Ezután a főcelebráns kezébe veszi a szentostyát, a paténa fölött kissé felemelve tartja, és a nép felé fordulva mondja: „Íme, az Isten báránya”. A koncelebránsok és a nép folytatják: „Uram, nem vagyok méltó” (198. p.).

A főcelebráns az oltár felé fordulva csendben mondja: „Krisztus teste őrizzen meg engem az örök életre”, s Krisztus testét magához veszi. Hasonlóképpen cselekszenek a koncelebránsok is (199. P)A főcelebráns iszik a szent vérből, majd ugyanezt teszik a koncelebránsok is. Vagy úgy, hogy az oltár közepe elé járulnak egymás után, vagy a szerpap (egyik koncelebráns) körbe viszi előttük a kely-27 —