A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)

A hitoktatás két új vonását is megemlítem. Az egész világon törekvés, hogy a hitoktatás ne iskolai előadás, ne gyakorló óra, hanem Istennel való találkozás legyen. (Liturgikus katekézis.) A hitoktató nyújtson lehetőséget arra, hogy a hitoktatáson résztvevők tevékenyen vegyenek részt az imádságban, énekben, igehirdetésben. Egyéni tevékenységük szilárdítsa meggyőződésüket, valóban Isten Szentleikének adjanak helyet életükben, aki valóra váltja bennük az isten-gyermeki életet.

Másik új vonása a hitoktatásnak az a felhívás, mellyel a római Hitoktatási Világkongresszus 1971. szeptemberében fordult a hitoktatókhoz. Nem a lelkipásztornak kell ellátni a hitoktatás egész feladatát, hanem készítsék fel a felnőtt világi keresztényeket, elsősorban a keresztény szülőket, szentbeszédben, felnőtt katekézisben arra, hogy családjukban hitoktatók legyenek. Tanítsák, neveljék az új keresztény nemzedéket. Mi mindnyájan szüléinktől kaptuk első ismereteinket Istenről, Krisztusról, az örök életről. Legyünk rajta, hogy a mai keresztény szülők is elültethessék gyermekeik lelkében az örök élet palántáját.

A Szűzanya Szeplőtelen Szívének felajánlott szombathelyi egyházmegyében az Ö hathatós oltalmábá ajánlom a hitoktatás szent ügyét. A hitoktatók kérjék az Ö közbenjárását felelősségteljes munkájukhoz, hogy a hitoktatás templomban és iskolában egyaránt szolgálja Isten dicsőségét, a lelkek üdvösségét, hazánk és önmagunk megszentelődését.

634,1972. szóm

Műemlékvédelem

A Magyar Műemlékvédelem Szervezete fennállásának 100. évfordulóján Budapesten és Székesfehérváron 1972. április 11—12-én ünnepi ülésszakot rendezett. A budapesti gyűlésen a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében magam is részt vettem Winkler József segédpüspökkel együtt, aki a másnapi székesfehérvári ünnepen is jelen volt. Az a szándék vezetett, hogy kimutassuk elismerésünket, nagyrabecsülésünket, köszönetünket államunk műemlékvédelmi munkájáért. Ez a feladat egyházmegyénket is közelről érinti, hiszen 37 műemlék- és 140 műemlék jeli egű templom esik a szombathelyi egyházmegye területére. Ezek közül az utóbbi években 17 templom helyreállításában vett részt az OMF. 7 esetben a helyreállítást teljesen ő vállalta, a többit túlnyomórészt ő állította helyre, vagy pedig segélyt és támogatást nyújtott. Az egész egyházmegyére kiterjed a múlt emlékeinek gondozása. Példának megemlítem Velemért, Kőszeget, Csempeszkopácsot, Zalaszentmihályt, Egervári (ennek restaurálásánál összefogott a Zala megyei Tanács

V. B. az OMF és az Egyház), Novát. Érthető, ha a centenáriumot a magunk ünnepének is érezzük.

Felhasználom az alkalmat, hogy papjaimat megértő együttműködésre szólítsam fel a műemlékvédelmi szervekkel. Közös kincsünket őrizzük, gondozzuk, szépítsük. A megértés, a közös ügybuzgóság és fáradozás sok szép eredményt hozott (pl. Magyarszecsődön, Csempeszkopácson).

A műemlékek szeretete éljen híveink szívében is. Ha a lelkipásztor megfelelő módon tudja bemutatni a letűnt századokból fennmaradt emlékeket, nemcsak megismerik, hanem meg is szeretik, sajátjuknak érzik azokat, sőt büszkék is rájuk. ízlésnevelésre is jó lehetőséget nyújtanak történelni és művészi kincseink. A restaurálás előkészítése és végrehajtása folyamán különösen sok alkalom adódik a történelmi érzék, a művészi ízlés csiszolására.

A pap és a hivő számára a templom — bármelyik században épült is — több mint műkincs vagy műemlék. Még a legegyszerűbb szükségkápolnát is meg tudja becsülni, mert Isten szent hajléka, Krisztus családjának otthona. Éppen Isten dicsőségének és a hívők üdvösségének a keresése ihlette a templomok építtetőit és építőit a minél szebbre és minél tökéletesebbre. Jórészt a természetfölötti értékek megbecsülése őrizte meg templomainkat.

Ha arra gondolunk, hogy az intézményes műemlékvédelem csak száz évre nyúlik vissza, azonnal látjuk, hogy elsősorban nem művészettörténeti, esztétikai, műemlékvédelmi szempontok tartották fönn templomainkat, hanem népünk vallásos igénye. Azért épültek, azért épültek újjá, bővültek, alakultak át templomaink, mert kellettek a hívőknek. Ahol nem volt rájuk szükség, elpusztultak. Ezt a vallásos meggyőződésből fakadó igényt és szeretetet lelkipásztori buzgalommal ápoljuk! Legyen a templom mindig a hivő közösség eleven vallásosságának szentélye! Gondoljunk mindig arra, hogy a megkeresztelt ember a Szentlélek temploma. Ezt kell tisztán megőrizni, természetfeletti kincsekkel gyarapítani, Isten előtt széppé és értékessé tenni.

635 1972. szám Koncelebrálás korona-gyűlések alkalmával

Szeretettel kérem a paptestvéreket, hogy a korona-gyűlések előtt mindenütt koncelebrált misét mutassanak be a hívek részvételével.

A hivatalos papi gyűlések, összejövetelek alkalmával tartott koncelebrálás nem a mise külső ünnepélyességének növelése érdekében kívánatos elsősorban, hanem mély dogmatikus értelme van. Az együttmisézésben ugyanis — különösen, ha a püspök vagy az ő delegátusa is részt vesz benne — szépen megmutatkozik az áldozat, a püspök, a papok és a hívek egysége. (Vö. Az Eukarisztia tiszteletéről kiadott Instrukció 47. p.) Egyszóval élesebb megvilágításba kerül az „egység sacrament um-а”, az Egyház, amely a püspök vezetése alatt egyesült és rendezett Isten népe. (Vö. Római Misekönyv Ált. Rend. 59. illetve Lit. Konst. 26.)

Az együttmisézésre vonatkozó részletes tudnivalókat a T. Testvérek megtalálhatják a magyar— latin Misekönyv elején levő Institutio Generalis Missalis Romani 153—208 és 242/8. pontjaiban. (A közeljövőben megjelenik magyar nyelven is a Szent István Társulat kiadásában.)

Emlékeztetőnek mégis szeretném figyelmükbe ajánlani a következőket:

1. Aki papi összejövetel idején saját püspökével vagy annak delegátusával koncelebrál, az — püspö— 26 —