A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)

Melléklet a 11. körlevél 517. számú rendelkezéséhez.

Tájékoztatás az új bérmálási szertartásról

A bérmálás új szertartását tartalmazó római „Editio typica ”-t az Istentiszteleti Kongregáció 1971. augusztus 22-én kelt dekrétumával bocsátotta közre.

Az „Editio typica”-ban a dekrétum után következik VI. Pál pápának 1971. augusztus 15-én kelt „Divinae consortium maturae” "kezdetű apostoli konstituciója. Ez megállapítja, hogy a bérmálásnak a keresztény életiben alapvető jelentősége van. Hiszien a megkeresztelt ember a bérmálásban nyeri el a Szentlélek ajándékát, akit Krisztus minden hívőnek megigért, és az apostoloknak meg is adott. Az apostolok még valamit kaptak Krisztustól: hatalmat arra, hogy ők és utódaik, a püspökök a Szentleiket tovább adják a híveknek.

A 'bérmálás kezdettől fogva megvolt az Egyházban, kiszolgáltatásának módja azonban az idők folyamán változott. A jelen apostoli konstitució azt az ősi és általánosnak mondható felfogást képviseli, amely szerint a 'bérmálás lényeges része a krizmával történő megkenés kézrátétel kíséretében: „Sacramentum confirmationis oonfertur per unctionem chrismatis in fronte, quae fit manus impositione.”

A történelem folyamán használt különböző szentségi formák közül pedig az eddigi helyett a keleti' legyhiázban szokásos formát választja, és annak használatát rendeli el kötelezően: „N., accipe signaculum Doni Spiritus Sancti!”

Az apostoli konstitució után az új bérmálási szertartást tartalmazó füzetben az un. Általános tudnivalók (Praenotanda) találhatók.

I. A bérmálás méltósága, illetve jelentősége

1—2. A bérmálásban a megkeresztelt 'hívek a Szentleiket kapják ajándékul, aki által tökéletesebb módon egyek lesznek Krisztussal, és erőt kapnak arra, hogy tanúságot tegyenek róla. Mivel a 'bérmálás sajátos jelet nyom a léleklbe, ezért azt megismételni nem lehet.

II. A bérmálással kapcsolatos szolgálatok és teendők

3. A lelkipásztorok feladata: egyrészt gondoskodni arról, hogy a bérmálás által minden megkeresztelt hivő eljusson a kereszténységbe- avatás tökéletesebb fokára, — másrészt a jelölteket gon- . dósán elő kell készíteni a szentség méltó felvételére.

A szülők feladata szintén kétfős: egyrészt gyermekeiket törekedjenek a hitre nevelni, — másrészt pedig szívvel—lélekkel kapcsolódjanak

bele.a bérmálás ünneplésének közvetlen előkészítésébe is.

4. A bérmálást lehetőleg közösen, ünnepélyesen végezzék, és vegyen részt abban az egész egyházközség.

5. A 'bérmaszülői tisztséggel kapcsolatban az Apostoli Szentszék hatályon kívül helyezi a CIC 796. can. 1. pontját, és megfelelőnek látja, hogy a bérmálkozó keresztszülője töltse be a bérmaszülői tisztséget is. így ugyanis szépen kifejezés-, re jut a keresztsóg és a bérmálás kapcsolata, a I keresztszülő pedig újabb komoly ösztönzést kap arra, hogy keresztgyermekének lelki fejlődését szívén viselje.

Ezzel azonban, nincs megtiltva a külön bér- ' maszülő választása, sőt maguk a szülők is betölt- * hetik ezt a tisztséget.

6. A dolog természetéből következik, hogy bérmaszülő csak az lehet, aki:

a) lelkileg érett,

b) katolikus hivő, és a három avató szentséget (keresztség, bérmálás, oltáriszentség) már felvette,

c) jogilag nincs eltiltva a tisztség betöltésétől.

7. A 'bérmálás rendes kiszolgáltatója a püspök, aki, mint az apostolok utóda szolgáltatja ki a szentséget.

A püspökön kívül bérmálhatnak ipso iure:

a) az apostoli kormányzó, ha nem is püspök, a nullius apát vagy prelátus, az apostoli vicarius vagy praefectus, a káptalani helynök saját területén, míg tisztsége tart;

b) az áldozópap, aki jogosan nyert megbízatás alapján felnőttet vagy iskolás korú gyermeket keresztel vagy pedig felnőtt keresztényt az Egyház közösségébe felvesz;

c) halálveszély esetén, ha a püspök el nem érhető, vagy akadályozva van, a plébános, a plébánoshelyettes, illetve távollétükben a káplán. De bérmálhat minden olyan pap is, aki szabályszerűen létesített plébániát vezet, a vicarius oeconomus, substitutus, adiutor.

Mindezek hiányában bármely áldozópap bérmálhat, aki nincsen egyházi oensurában, vagy büntetés alatt.

8. Ha valóban szükséges és különleges ok (pl.

a bérmálkozák nagy száma) indokolja, a bérmáló \ püspök áldozópapok segítségét is igénybe veheti a | bérmálásnál.

Ezek a segédkező papok azonban

a) viseljenek az illető egyházmegyében különleges hivatalt, mint pl. az. általános helynök, a püspöki megbízott, az esperes, stb.

21 —